Békeprojekt

2006 őszén volt szerencsém az Európai Parlamentben dolgozni, és 2007-ben még a román és bolgár csatlakozást is végignézni. Horvátország 2013-ban ért be az európai családba. Akárcsak a liftben utazva, észre lehetett venni, hogy mennyire sokszínű lett minden európai intézmény. Máshogy fogalmazva: a politikai kultúrák ütközőterepe lett Brüsszel.

Korábban sem volt máshogy, mert még Párizs és Berlin, vagy éppen Stockholm és Madrid politika- és demokráciaműködtetése közt is vannak bőven különbségek, az attitűd menthetetlenül más Európa különböző sarkaiban. Ez így természetes, csakhogy ez a mix bővült a közép-európai országokkal.

Az intézményrendszer beszippantotta az új tagokat, csakhogy (a brexitig) 28 országnak kellett egyetértenie vagy legalább többséget formálnia számtalan kérdésben. Ez folyamatos koalícióépítést, alkudozást és állandó kompromisszumkészséget jelent. Ez utóbbiban azoknak helyzeti előnye van, ahol a nemzeti kormányok évtizedekre visszamenőleg koalíciós kormányok voltak.

Hiszen azokban az országokban a politikai kultúra régóta az egyezkedésről szól, mint Belgium, Dánia vagy Hollandia. Számukra az egy pártból kikerülő kormány történelmi kivétel, és mondjuk Magyarország kapcsán ez szinte értelmezhetetlen különbség a szemükben, ahogy a magyar politikusok számára gyakran felesleges időpocsékolásnak hat a koalíciós manőverezés a szomszéd fővárosokban. Most ne ítéletet mondjunk, hogy melyik modell jobb vagy rosszabb, csak egyszerűen képzeljük el, hogy ez a sokféle ember egy asztal körül ül és próbál döntést hozni.

A kihíváshoz képest rendkívül sikeresen! Az Európai Unió célja az volt, hogy a tagok közt az erőszakot kivezesse a politikai érdekérvényesítésből. Ez sikerült, ez a békeprojekt sikeres lába. Más kérdés, hogy ez táplált egy illúziót, hogy az EU külső kapcsolataiban is lehetséges ez. Ezt cáfolta a délszláv háború és most az orosz agresszió.

Az unió felbecsülhetetlenül értékes hely a tanulásra, más politikai kultúrák megismerésére. Aki pedig kiismeri őket, tárgyalási előnyhöz jut. Ha tehát pragmatikusan szemléljük, van megoldás; ideológiai szemüveggel nézve viszont szükségtelenül hamar falakba lehet ütközni. De a diplomácia műfaja – a legtöbb játékos szerint – mindig pragmatikus volt.