Bableves a Tiszánál

Évtizedekbe telt, mire Bandika és Ervin elhitte, hogy létezik az ember, akit mindenki csak úgy emleget: a Bableves. Mire elhitték, Bableves már megöregedett (azért ki még nem hűlt), és hát persze ők is. Nem nyári napnak alkonyúlatánál, hanem a Tartózkodó tarisznyarákhoz címzett lakótelepi csapszékben találkoztak. Fel is tették Bablevesnek a kérdést már az elején, mennyire nevezhető szerinte a Tartózkodó tarisznyarák hétköznapi csapszéknek. Nem az a lényeg, rántott egyet a dialógus gyep-lőjén Bableves, hanem csapolnak-e igazi Kofolát, vagy csak valamelyik utánzatát. Bableves szerint fontos a Kofola, hogy azok is tudjanak mit inni, akik nem fogyasztanak alkoholt, csak semmi diszkrimináció. Bandika és Ervin ezen a ponton látta be, hogy hiba volt találkára hívni Bablevest, még akkor is, ha az utóbbi években már nem hittek a hibák létezésében. Aki nem akar alkoholt inni, az minek megy kocsmába? – röviden ennyit gondoltak az ügyről.
 

Bableves viszont megállíthatatlannak bizonyult. Kérés nélkül zúdította rájuk okosságait a jelen és a múlt házi készítésű összefüggéseiről, melyeket többnyire önfejével barkácsolt. Hogy ez az egész bohóckodás Robert Fico és Peter Pellegrini rosádéjával csak azért történik, hogy eltereljék a figyelmet a Coca-Cola meg a nejlonzacskók környezetre gyakorolt hatásairól. Meg hogy a szlovák belügyminiszter helyett inkább a globális felmelegedésnek kellene lemondania, amely nem hozta meg földrajzi szélességünkre a várva várt többletmeleget, lásd: novembertől áprilisig tél volt. Belügyminiszterek egyébként sem léteznek, megmondta már Könyves Kálmán is, tette hozzá. Majd azzal folytatta, nem érti a közhangulatot: eddig az volt a baj, hogy a fiatal választók közt sok a Kotleba-hívő, most meg hogy a fiatal választók közt sok a tüntetni menő, aki rendesebb Szlovákiát akar. Én nem merek tüntetni, ismerte be Bableves. Miért nem? Kérdezte Bandika. Félek, hogy a babakocsis hadosztályok lánctalpai alatt végzem. Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek – idézte a jól ismert mondókát Bableves. Elméletmonstrumát végül, mint pezsgőspohár szélét egy eperrel, azzal koronázta meg, hogy ha Conchita Wurst, a sógorok nemváltó popikonja nem azzal lenne elfoglalva, hogy HIV-pozitív-e, vagy -negatív, hanem inkább előadná a békéscsabai kolbászfesztiválon a Traviátát, akkor a csillagközi háttérhatalom is belátná végre, hogy az emberiségre a legnagyobb veszélyt saját maga jelenti.

Bableves összefüggéseinek Tiszája tehát zúgva-bőgve törte át a gátot, el akarva nyelni Bandikát, Ervint, a csapost, az egész Tartózkodó tarisznyarákot, sőt, az egész lakótelepet, a várost, a régiót, a megyét, az országot, a földrészt, a bolygót, meg az egész galaxist. Vagyis a világot. És hát mit van mit tagadni, el is nyelte.