Az X-Faktor meg a sztárok

Amikor szétválasztják a párban indulókat, mert egyikük tehetségesebb a másiknál. Az egyik műsor „fehéregereit” már össze is költöztették. Tizenegy éves kislány, háromgyerekes családapa, munkahelyét a show miatt otthagyó hivatalnok egy fedél alatt, ez aztán a sztori! És vajon miért költözött egy szobába a romániai lány a New York-i fiúval? Van köztük valami? Hű, de jó lenne, ha lenne! Hasonló sors vár a másik társaságra is, ők „mentorházakba” költöznek, gondolom, együtt kelnek-fekszenek majd Nagy Feróval és a többi mentorral. Ferónál azért álljunk meg egy szóra, mert számomra szegény Feró az egész szemfényvesztés legkifejezőbb szimbóluma. Ékes példája annak a folyamatnak, ahogyan egy lázadó zenészből, a nemzet csótányából lassan a kapitalizmus marionettbábja, a szórakoztatóipari gépezet fogaskereke lesz. Ugyanígy végzik majd a továbbjutók is. Valaki ír nekik egy lemezt, amiből elfogy pár ezer példány, fél évig szerepelnek a csatorna különböző műsoraiban, aztán soha többé nem hallunk róluk. Sokadszor zajlik le ez , mégsem tanultak belőle azok, akik nyersanyagnak jelentkeznek a sztárgyárba.

És szombat este láthattam, milyen az, ha valaki tehetséges, viszont nem passzol a képbe (gépbe). Egy 33 éves utcazenészt küldtek haza, mert nem tudott „rendesen” megtanulni és előadni egy választható dalt. A Bruce Springsteenes hangú fiatalember szenvedését látva a reklámguru Geszti Péterből is kibukott az érző lény: olyasmit mondott, hogy szívszorító, amikor az ember előtt egy pillanatra felcsillan egy jobb élet reménye, aztán vissza kell őt küldeni a nagy büdös semmibe. Főleg, ha az a bizonyos jobb élet is csak illúzió. „Ami nincs” – szaladt ki Geszti száján, ha jól hallottam. Ez a srác valami elszabott lakótelepen, rozsdás hintákon és játszótereken nőhetett fel. A suliból – finom utalás megpecsételt sorsukra – konzervgyárba, kohóba, szerelőcsarnokba vitték az osztályt tanulmányi kirándulásra. Ezért inkább a szabadságot, az utcazenélést választotta, és mivel a járókelőknek tetszett, benevezett ebbe a tévés borzalomba. Sajog az én szívem. Nem kicsit, nagyon.