Az utolsó négyzetcentiméterig

A norvég kormány a mélytengeri bányászatot saját tudományos és environmentális közösségének tiltakozása ellenére engedélyezte. Azzal érvelt, hogy Norvégiának diverzifikálnia kell gazdaságát, mivel az olajtermelésnek nincs jövője, így hát idővel elesne az ország gazdag bevételeitől, ha nem találnak ki valami új pénzforrást, valamint a tengerfenéken található ásványok és fémek nélkülözhetetlenek a zöld technológiákhoz. Azt is kiemelték, hogy csak olyan cégek bányászhatnak majd, amelyek bizonyítani tudják, hogy fenntartható módszereket alkalmaznak.

Itt legyen megjegyezve, hogy Norvégia ugyan hangosan a fosszilis nyersanyagból való kilépést hangoztatja, és a globális dél országait nagyon erőteljesen szólítja fel arra, hogy hagyjanak fel fosszilis ambícióikkal, ennek ellenére júniusban 18,5 milliárd dollár értékben hagytak jóvá 19 új kőolaj- és gázprojektet territoriális vizeikben, ami nem éppen arra utal, hogy egyhamar kiszállnának a fosszilis iparból. Eme projektek engedélyezésénél a norvég fosszilis energiahordozók stratégiai fontosságával érveltek.

Eközben a szakemberek megegyeznek: a mélytengeri bányászat olyannyira megzavarná a tengerfenék talajában és annak közelében létező, még máig javarészt ismeretlen és felfedezetlen ökoszisztémát, hogy nem éri meg elkezdeni. Még akkor sem, ha az ott található fémek és ásványok hasznosak lehetnek zöld technológiák létrehozásánál, mert a környezeti károk nagyobbak lennének, mint a haszon a nyersanyagokból. Arra is figyelmeztettek a kutatók, hogy egy hatékony cirkuláris gazdaság, valamint nyersanyag-feldolgozó és -újrahasznosító rendszer alkalmazásával jelentősen csökkenteni lehetne az új nyersanyagok bányászatának szükségességét. Csak helyesen kéne felhasználni és újrahasznosítani azokat a nyersanyagokat, amelyeket már eddig kibányásztunk és feldolgoztunk.

Szóval a mélytengeri bányászat csak újabb fejezet a rablókapitalizmus történetében. Az élet, a létfontosságú ökoszisztémák nem érnek semmit addig, amíg válnak áruvá.

Az igazi jólét és béke csak akkor jön el Földünkön, ha az utolsó négyzetcentiméterig mindenből pénzt csinálunk, mondta Milton Friedman. Manapság már nagyon közel állunk ehhez, miközben a béke és jólét mégis egyre kevesebb ember számára elérhető. De a gépezetnek tovább kell működnie. Kell a sok kobalt, cink és további nemesfém a tengerfenékről, hogy megépíthessük az újgenerációs fogyasztási elektronikát. Elektroautók, negyedévente megjelenő új okostelefonok, tévék, konzolok. Fogyasztani kell, mert csak a túlfogyasztás tudja ezt a rendszert fenntartani, és ha ezért emberek millióinak kell szenvednie toxikus bányákban, akkor az csak a szomorú, tragikus, de elkerülhetetlen mellékhatása annak, hogy a nyugati középosztály jól éljen, a milliárdos oligarchák pedig istenekként uralkodjanak a bolygó felett. Nem is csoda, hogy ismeretlen halakat, rákokat, baktériumokat és más tengeri iszapban élő, sok ember által teljesen alsóbbrendűnek tekintett élőlényt szemrebbenés nélkül feláldozunk a részvényesi érték létrehozása érdekében.

Sajnos nincsenek arra utaló jelek, hogy ez megváltozna. 2023 átlaghőmérséklete 1,48 °C-kal volt forróbb, mint az átlag, és ennek ellenére globálisan rekordszámú új fosszilis projektet hagytak jóvá a kormányok. A nyersanyag-kitermeléssel pedig ugyanez történik. A Föld felszínén őserdőket és védett természeti területeket áldozunk fel azért, hogy új bányákat hozzunk létre, és most megyünk a tengereket meghódítani. Mindegy, mit mondanak a szakértők, kutatók, környezetvédők, aktivisták, klimatológusok. A pénz és csakis a pénz a fontos.

A romló környezeti és éghajlati helyzet több háborúhoz fog vezetni, a háborúk pedig tovább rontják a környezetet és az éghajlatot. Az emberiség tovább ássa saját sírját ezen a bolygón.