Az utóbbi idők legfontosabb NATO-csúcsa

MTI–HÁTTÉR

A NATO utóbbi időkben legfontosabb csúcstalálkozója kezdődik ma, amely óriási hatással bírhat a szövetség jövőbeli szerepére. Mindenekelőtt hiteles biztosítékokat kell nyújtania a Moszkva által fenyegetett tagállamai számára.

A csúcstalálkozó az év elején még nem ígérkezett túl izgalmasnak, fő témái eredetileg az afganisztáni kivonulás, és a partnerségi kapcsolatok lettek volna. A napirend megváltozásához a nyugati hatalmak és Oroszország viszonyának megromlása éppen annyira hozzájárult, mint az Irakban és Szíriában előrenyomuló, Iszlám Állam (IÁ) sikerei. A NATO előtt álló kettős kihívást: egyszerre kell garantálnia a tagállamok katonai biztonságát és fellépnie a világ más részein.

A szervezet az ukrán válság kapcsán egy olyan országgal került szembe, amelyet néhány hónapja még partnerként (igaz, rendkívül problémás partnerként) tartott számon. A rövid távú válságkezelés akadály nélkül zajlott, a 28 tagállam meglepően egységes álláspontot képviselt a számukra nagyon eltérő biztonságpolitikai jelentőségű orosz akcióval szemben. A walesi csúcs a kezdete a hosszú távú játszmának.

A NATO álláspontja az Iszlám Állam vonatkozásában egyszerűbb, ugyanakkor bonyolultabb is, mint az Oroszországgal szembeni politika. Egyszerűbb, mert az iraki és szíriai polgárháború nem tartozik közvetlenül a szövetség hatáskörébe, de bonyolultabb is, mert a dzsihádisták megállíthatatlannak tűnő előrenyomulása felveti a kérdést Európában és Észak-Amerikában is, hogy a Nyugatnak végül háborút kell-e indítania az IÁ ellen. Ha a kurd önvédelmi erők támogatására irányuló stratégia kudarcot vall, és ha a regionális hatalmak sem cselekszenek, akkor a nyugati országok kénytelenek lesznek szárazföldi csapatokat küldeni a térségbe.

A nyugati hatalmak eddig jobban tartottak a beavatkozás költségeitől és nem szándékolt következményeitől ebben a politikailag, etnikailag és vallásilag rendkívül megosztott térségben, mint a szélsőséges iszlamista csoport további előretörésétől. Ez most megváltozhat.

A szövetségnek emellett ki kell dolgoznia, hogyan növelje a NATO-katonák közép-európai jelenlétét. A találkozó sikere nagyban függ attól is, hogy a szövetség képes-e egy nem pusztán technikai jellegű üzenetet küldeni a világnak. A szervezetnek meg kell mutatnia, hogy megfelelő válaszokat tud adni az európai biztonsági helyzetben végbemenő hatalmas változásokra, és hogy az Atlanti-óceán két partját összekötő kapocs még napjainkban is kulcsfontosságú.

A csúcsra Moszkvában, Pekingben, Tokióban, Szöulban, Tel-Avivban, Damaszkuszban, Kairóban és máshol annak a fokmérőjeként fognak tekinteni, hogy a nyugati blokk még „életben van-e”. A találkozó sokat el fog mondani az Egyesült Államok szövetségesi hűségéről és arról, hogy az európai államok továbbra is hajlandóak-e katonai szerepet vállalni.

Napjaink geopolitikai környezetében bármilyen csúcstalálkozó nagy jelentőséggel bírna, de a kép, amelyet a NATO sugároz magáról Walesben, még hosszú ideig fogja éreztetni a hatását.