Az orbánozás vesztes szerepében

A baloldali pártok országos kilátásait és ötödik éve tartó ellenzéki bénultságát aligha fejezi ki jobban más, mint budapesti főpolgármester-jelöltjük. Mintha tíz éve megbuktatott miniszterelnökük, Medgyessy Péter valóságérzékelése lenne a legüdítőbb és legpontosabb.

Tarlós István, Budapest első embere megnyugodhat: alighanem pártján belül sokkal keményebb küzdelmeket kellett megvívnia, mint amilyen ősszel a választáson vár rá. Kihívója egy joviális, a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen, nem túl izgalmas nyugdíjas kórházigazgató, korábbi tisztifőorvos, aki életében nem foglalkozott önkormányzati ügyekkel, viszont meglehetős kitartással siklott az egészségügyi üzleti élet labirintusaiban; kiválasztása előtt szó volt egy népszerű színházi emberről, ám végül Falus Ferenc lett az Ismeretlen Balázsovits Lajos. Kiválasztása tanácstalanságot, fantáziahiányt, cselekvési terv nélküli sodródást mutat. Falus doktor szerencsétlen vizes vödrös videója már csak a csattanó a pofon előtt.

A tisztánlátás ritka példája a balfélen Medgyessy Péteré: a volt kormányfő az Indexnek adott szerfelett szórakoztató és nyílt interjújában mondja: „Orbán Viktor nagyon tehetséges politikus, ezt ma már talán kevesebb merik kimondani, de én bátran kijelentem. Ma a magyar politikai palettán nincs más, akinek víziója lenne...ugyanis sok olyan dolgot megértett a világ változásaiból, amit ez a baloldal egyelőre nem. Ezzel nem azt mondom, hogy tetszenek Orbán következtetései és megoldásai, de ő ráérez arra, hogy milyen ügyekben kell valamit mondani vagy csinálni. Nem látszik, hogy a mai baloldal képes lenne erre...nem biztos, hogy ezzel a baloldallal lehet legyőzni Orbánt.”

Eközben Gyurcsány Ferenc pártunióra szólít fel, a szétváltak szervezeti közeledésére. Egységre hív, ki szétverte azt. Szétszerelem-összerakom. Közben persze változatlan hév, gyűlölet Orbánnal szemben, hátha az ragasztja össze az eltört szegfűs vázát két kétharmados vereség után is.

Pedig lehetne tanulni Kertész Imre nagy gesztusából is, ahogyan minden neheztelést félretéve a Szent István rend kitüntetettje lett: „a konszenzus megteremtésének vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele”. Igen, ez a kiindulópont; utána jöhet a politikai verseny, de ahhoz minőségi ellenfelek is kellenek.

A szerző magyarországi publicista