Az MKP választási dilemmái

És ez így helyénvaló, hiszen a választópolgárok így időben megismerkedhetnek azokkal az emberekkel, akik képviselni fogják őket az elkövetkező négy esztendőben a törvényhozásban. Hiányérzetem viszont amiatt támadt, hogy nem tudom, milyen elvek szerint kerültek fel ezek az emberek ennek a pártnak a listájára. Vagyis értelmiségi ember lévén úgy gondolom, hogy a szimpatizánsokat ezzel egyidőben meg kellene ismertetni az MKP elképzeléseivel, stratégiájával is, hogy e konkrét tervek alapján tudjon majd gondolkodni arról, kik a legmegfelelőbb emberek ezen elképzelések megvalósítására.

Az elmúlt évek felmérései ugyanis néhány elgondolkodtató számadatra hívták fel a figyelmet. Először is arra, hogy az MKP bizony nem alakított ki túl jó kapcsolatot a fiatalsággal. Egyes források szerint a szlovákiai magyar fiataloknak közel 30%-a úgy érzi, hogy az MKP nem képviseli kellőképpen az ő érdekeiket. Több könyv, tanulmány jelent meg a fiatalok sajátságos jövőképéről az elmúlt időszakban, és egy új szakkifejezés is gyökeret vert a szókincsünkben. Ez pedig a sikerorientált ember fogalma. A sikerorientált ember számára az értékek rangsorában a társadalmi előrelépés és siker előkelő helyet foglal el, sok esetben ez a tényező a nemzeti értékek elé kerül. Az viszont nem mondható el róluk, hogy emellett megfeledkeznének nemzetiségükről. Tehát továbbra is magyarok maradnak, és magyar pártot választanak, feltéve, ha ez a párt biztosítja számukra a sikeres társadalmi előrelépés feltételeit is. Ezen emberek nagy része vállalkozó szellemű vagy értelmiségi hátterű polgár, akik egyszerűen már egy más, modernebb nemzetképet alakítottak ki maguknak és olyan képviseleti formát keresnek, amelybe az ő világképük a legjobban illeszkedik. Ha az MKP lesz az a párt, amelyik felkínálja nekik ezt a lehetőséget, akkor ők rendkívül hasznos tagjai: háttérmunkásai vagy akár élharcosai lesznek ennek a pártnak, de ha az MKP-től nem kapják meg ezt a lehetőséget, akkor könnyen lehet, hogy más politikai képviseletet keresnek maguknak. Ha így történne, akkor az MKP megfosztaná magát a megújulás lehetőségétől és elvesztené azt a réteget, amelyik szakértelmével és fiatalos lendületével hosszú távon is biztosítja a párt sikeres működését és sikeresen tud válaszolni az új kihívásokra is.

Ezzel, a leegyszerűsítve generációs problémának nevezett jelenséggel szorosan összefügg a következő terület, a nemek optimális képviseletének kérdése. Nyugat-Európa több országában már bizonyos szabályok (kvóták) szerint kerülnek be az egyes pártok, illetve kormányok tagjai közé a nők. És ennek nemcsak udvariassági, vagy netán emberjogi okai vannak. A politika irányítói egyszerűen nem ignorálhatják azt a tényt, hogy a társadalom nagyobbik részét a nők alkotják. És ezek a nők (akárcsak a fiatalok) egyre markánsabban fogalmazzák meg speciális követeléseiket és elvárásaikat a politikával szemben. És akárcsak a fiatalok, a nők is kitermelték magukból azt a réteget, amelyik személyesen akar részt venni a jelenségek elemzésében, a döntések előkészítésében és végrehajtásában. Hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a férfiak sokszor bizony érzéktelenek, vagy egyoldalúak bizonyos kérdések esetében (családpolitika, szociális ügyek stb.). A női agy másként érzékeli a társadalom bizonyos történéseit, és ezekre a női logika másfajta választ ad (sokszor jobbat és hatékonyabbat) mint a férfigondolkodás.

Az MKP döntéshozóinak tehát azon is el kell majd töprengeni, hogy miként szólítsák meg a választópolgárok női nemhez tartozó csoportját. A leghatékonyabb módja a dolognak bizonyára az lenne, ha a jól felkészült, politikával foglalkozni kívánó nők létszáma szignifikánsan megemelkedne a képviselőjelöltek között.

A harmadik problémakör is szorosan összefügg a párt jövőbeli stratégiájával. Milyen párt akar lenni az MKP? Továbbra is megmarad etnikai jellegű pártnak, vagy valamilyen más elképzelései vannak? Politikusaink nagyon sokszor beszélnek arról, hogy a jövő a régiók Európája lesz. A regionalizmust szoktuk megjelölni követendő politikának. Olyannak, amely képes légiesíteni a határokat és ezzel a kisebbségieket egyenrangúsítja a többséggel. Sokszor beszélünk a határokon átnyúló regionális együttműködésről, és többször azt vetjük a szlovák politikusok szemére, hogy akadályozzák az ilyen modern, együttműködési formákat és ezzel kirekesztik magukat és országukat a modern Európából. De ha így áll a dolog, akkor mi, magyarok miért nem teszünk valamit a regionalizmus meghonosításáért? Miért ne lehetne az MKP-ból egy jól működő, hatékony és az országos politikában is nagyobb szerepet játszó regionális pártot csinálni?

Véleményem szerint az MKP, mint regionális párt sikerrel vállalhatná egész Dél-Szlovákia képviseletét. Ebben a régióban jól működő struktúrái vannak, és nemcsak szakemberei ismerik a térség gondjait és lehetőségeit, hanem az itt élő szlovákok is elismerik ezeket az MKP-s szakembereket. Dél-Szlovákiáról, mint régióról sok tanulmány jelent meg az utóbbi években és ezek mindegyike megállapítja e térség hátrányos helyzetét beruházások, infrastruktúra, munkalehetőségek stb. szempontjából. És ezek miatt a hiányosságok miatt nemcsak a magyar, hanem a szlovák nemzetiségű állampolgár is hátrányos helyzetben van. Tehát egy jól kidolgozott, regionális jellegű programmal, amely a klasszikus kisebbségi, nemzeti érdekképviselet mellett regionális jellegű problémák vállalását és ezzel együtt országos jellegű gondok (jogalkotás, környezetvédelem, külpolitika, stb.) orvoslását is megoldja, igenis meg lehet szólítani a szlovák nemzetiségű polgárokat is. Nem beszélve arról, hogy a szlovákiai magyarok számára is rendkívül fontos, hogy a nemzeti értékek érvényesítése mellett az országos jellegű problémák is megoldódjanak, hiszen gazdasági, szociális, jogi, pénzügyi stb. érdekeik is így kívánják.

Közismert tény az is, hogy a szlovák politikai közeg már hosszú ideje dezolált állapotban van. Jelenleg csupán két olyan párt van az országban, melynek szilárd és kiegyensúlyozott támogatottsága van: a HZDS és az MKP. Politikusaink már több ízben elmondták, hogy az MKP magas preferenciaszintje annak is köszönhető, hogy a párt sok szlovák nemzetiségű polgár számára elfogadhatóbb alternatívát kínál, mint bármelyik más szlovák párt. Ha vezetőink azt akarják, hogy ezek a polgárok ne csak szimpatizánsok, hanem biztos választói is legyenek az MKP-nak, akkor valamilyen gesztust kell irányukba tenni.

Az egyik ilyen gesztus a már említett regionális jellegű pártprogram lehetne, a másik pedig a szlovák nemzetiségű szakemberek bevonása e politika megvalósításába. Tehát néhány, elsősorban regionálisan ismert és elfogadott szlovák politikus megjelenése az MKP listáján, mégpedig választható helyen. Semmiféle kockázatot nem látok egy ilyen lépésben, hiszen különféle, jól működő technikák segítségével tökéletesen biztosítani lehet azt, hogy a listára kerülő szlovákok valóban olyan arányban kerülhessenek majd be a parlamentbe az MKP listájáról, amilyen mértékű szavazatot hoztak a párt számára.

Ezenkívül az MKP-nak jelenleg olyan szilárd pozíciója van, hogy most a párt vezetősége határozhatná meg e változások milyenségét, mennyiségét és menetét is, és arra sincs szükség, hogy a szlovákok megjelenése a listán a párt vezetésében, döntéshozatali mechanizmusaiban bármiféle komoly változást vagy kényszerű önregulációt jelentsen. Vezetőinknek fel kellene ismerniük, hogy a jelenlegi időszakban az MKP valóban domináns helyzetben van, míg a szlovák választópolgárok egy része tényleg kényszerhelyzetbe került (hisz a modernül gondolkodó, Mečiart elutasító, Európa felé orientált szlovák polgárnak az MKP-n kívül nincs reális választási lehetősége) és önmaga a tény, hogy az MKP megszólítja őket, mobilizáló hatással lehet rájuk. (Nem biztos, hogy 2006-ban is ilyen előnyös helyzetben lesz az MKP.) És hangsúlyozom, hogy mindemellett semmit sem kellene „leadnunk” magyarságunkból, és a párt által korábban megjelölt prioritásokból.

Meggyőződésem, hogy egy ilyen regionális párt 4-6%-kal is növelni tudná szavazótáborát, ami az MKP esetében 15-16% körüli eredményt jelenthet, és ezzel az eredménnyel az őszi választások után az ország második legerősebb pártjává válhatna.A szerző a Márai Alapítvány elnöke