Az ír whisky az ókori görögök találmánya

Negyedóránként 1 ujjnyit szabad inni a sörből Írországban. Az ír kocsma nem az ivászat helyszíne, inkább kommunikációs központ.



Negyedóránként 1 ujjnyit szabad inni. Írországban így kortyolják a sört a helyiek. Hiszen az ír kocsma, a "pub" nem elsősorban az ivászat helyszíne, sokkal inkább kommunikációs központ, szociális tér, ahová beszégetni, kikapcsolódni járnak az emberek. A jó barna sört itt úgy csapolják, hogy a habja annyira megkeményedjen, hogy elbírja a kisebb fémpénzeket. Természetesen kedvelt és népszerű még az ír whisky is, amelynek eredete egészen a görögök idejéig nyúlik vissza. A hajózó népek, az araboktól ismerték meg a szeszlepárlás fortélyait, akik pedig az antik civilizációból mentették át a tudást.

Állítólag a Xll. sz-ban már szerzetesek készítettek whisky-t és Erzsébet angol királynő is nagy rajongója volt a markáns italnak. Ő adott először hivatalos királyi működési engedélyt az ír szeszfőzőknek. Ezekből a műhelyekből még ma is működik egy-kettő.

Az írek a sülteket kedvelik, ami lehet bárány, birka vagy csirke is. Az ételek és italok mellett szívesen csevegnek és az sem feltünő, ha egy hölgy egyedül érkezvén egy pub-ba beszédbe elegyedik a közelében ülő férfival. Senki sem fogja azt hinni, hogy ismerkedni akar, hiszen Írországban íratlan szabály, hogy bárki-bárkivel beszélgethet egy-egy habzó sör mellett.