Az ing meg a kabát

Régi igazság, hogy az ing közelebb van, mint a kabát, ezért az emberek többségét például a közel-keleti helyzetnél jobban érdekli a kenyér ára. És a drágulásért is könnyebb a péket vagy a kormányt szidni, mint a nagyhatalmakat a közel-keleti helyzet megoldatlanságáért, ami pedig az olajár alakulásán keresztül bizony kihat arra, hogy mibe kerül nálunk a cipó kilója. Az sem fáj nekünk, hogy szinte teljesen szétverték, működésképtelenné tették a palesztin önkormányzatot, infrastruktúrája romokban hever. Pedig az épületeket és a velejáró sok egyebet uniós pénzekből is építették, s amit most leromboltak, azt valakinek majd újra kell építtetnie. Megint uniós pénzekből is, ami azt jelenti, hogy egyéb alapokba kevesebb jut, olyanokba is, amelyekből Szlovákia tagjelöltként már kap támogatásokat. Ez is egy kapcsolat a közel-keleti helyzet és a szlovák polgár zsebe között, s ezen mit sem változtat, hogy nem veszünk róla tudomást, mert túl bonyolult és közvetett a hatásmechanizmus. És ha már teljesen figyelmen kívül hagyjuk is a humanitárius szempontokat, fel tudja-e mérni valaki: az elmúlt 10-15 év háborúi, rombolásai, menekültáradatai, újjáépítései mennyibe kerültek közvetve nekünk is, annak ellenére, hogy lehetőségeink miatt egyáltalán nem vagyunk adakozó-támogató ország? Ilyen megfontolásokból is érdemes odafigyelnünk a Közel-Keletre, ahol a legutóbbi, történelminek nevezett BT-határozattal megint kapott egy minimális esélyt a béke. Azért minimálist, mert az eddigi tapasztalat szerint nem a Közel-Kelet az a térség, ahol az ENSZ-határozatok túl sokat nyomnának a latban. Sokkal több függ attól, hogy mit akar Saron és mit akar Bush. Attól, hajlandók-e a szemléletváltásra. Ki kell mondani: nem csak arról van szó, hogy egy legális hatalom fel akarja számolni a köztörvényes bűnözőket. Az izraeliek és a palesztinok között már háború dúl. Igaz, nem reguláris hadseregek közötti, hagyományos értelemben vett háború, de hát az USA terrorizmusellenes háborúja sem éppen hagyományos. Talán nem ártana a háború fogalmát átértékelni. Egy példa: amikor az orosz–csecsen háború a tetőpontjára hágott, onnan sem jelentettek naponta több halottat és sebesültet, mint az elmúlt hetekben a palesztin vagy izraeli területekről. A térségben most ingázó-közvetítő Zinnin és Cheneyn is múlik, el tudják-e fogadtatni a háború tényét, hogy a háborúk esetén szokásos békéltető mechanizmusokat lehessen beindítani. Csak ezek lehetnek hatékonyak, az egyoldalú alá- és fölérendeltségi viszony erőltetésével nem szüntethető meg az erőszak. Eddig totális kudarcot vallott Saronnak az a taktikája, hogy az izraeli–palesztin konfliktust úgy állítsa be, mintha egy legitim hatalom reguláris hadserege csupán törvényen kívül álló palesztin terroristákat számolna fel. Persze van semmivel sem igazolható, mélységesen elítélendő palesztin terrorizmus is, de az arányokat tekintve már sokkal többről van ott szó.