Az eurómentés sikereiről

Görögország pár napja újra visszatért a piacokra, 3 milliárd euróért értékesített 5 éves lejáratú államkötvényeket magánbefektetőknek. Sokan úgy vélik, ez is azt mutatja, sikeresnek mondhatók az uniós mentőalapok és az általuk nyújtott mentőcsomagok. Még többen úgy gondolják (ideértve a szlovák pénzügyminisztériumot is), hogy Görögország esetében ez ugyan nem igaz, de a többi kisegített, közös pénzt használó tagállam (Írország, Portugália, Spanyolország, Ciprus) és úgy általában az eurózóna tekintetében már igen. Hogy rövidre zárjuk a mérlegelést, csak két adat: a 2013-ban felállított állandó euró-mentőalap (ESM) hitelnyújtási kapacitása 500 milliárd euró. Az olasz és a spanyol államadósság 2016 végén összesen több mint 3300 milliárd euró. Ha ezt megdobjuk még a franciával (2150 milliárd), már akkor az alap kapacitásának tízszerese felett járunk. (Csak érdekességképpen, az eurózóna teljes államadóssága 9,6 ezer milliárd euró.)

Nyilvánvaló, hogy a mentőcsomagok és az alapok csak a kis halak kimentésére (voltak) alkalmasak. Tudták ezt a befektetők is, és csak az nyugtatta meg őket, amikor öt évvel ezelőtt, 2012 forró nyarán Mario Draghi, az EKB elnöke kijelentette, mindenképp megmentik az eurót, kerül, amibe kerül, és bemutatta az erre alkalmas (korlátlan államkötvény-vásárlásokat lehetővé tévő) OMT programot. Míg a mentőalapokból az érintett 5 ország mintegy 250 milliárd eurós támogatást kapott, addig az EKB-nál ezermilliárdokban számolják a segítséget (államkötvény-vásárlások, bankoknak juttatott hosszú távú hitelek, mennyiségi lazítás stb.). Szóval elég egyértelmű, kinek volt nagyobb súlya az egzisztenciális válság megállításában.

A görögökhöz visszatérve nekem még rémlik valami olyasmi, hogy 2010-ben arról volt szó: össze kell dobni pár tízmilliárd eurót, hogy megakadályozzuk a görög államcsődöt, a válság továbbterjedését és a pánikot. Aztán jött az első görög mentőcsomag: 110 milliárd euró. Majd jött a második 2012-ben: még 130 milliárd, majd ennek háromszori meghosszabbítása, és a harmadik 2015-ben: további 86 milliárd. Közben Görögország kétszer csődbe ment (2012-ben a magánhitelezők leírták a náluk lévő görög adósság 53%-át, a teljes adósság mintegy negyedét) a válság tovább terjedt, és a pánik sem csillapult Draghi hírhedt bejelentéséig. Szóval itt nehéz bármit sikerként tálalni, főleg, hogy a görög államadósság tavaly még mindig 315 milliárd euró, a GDP 179 százaléka volt (2008-ban még „csak” 265 milliárd, a GDP 109 %-a). Ez minden józan gazdasági elemző szerint fenntarthatatlan szint.

Az, hogy most elsütöttek a piacokon 3 milliárdnyi kötvényt, nem jelent semmit. Ha a görög kormány nem kapta volna meg a harmadik mentőcsomagból pár hete esedékes 8,5 milliárdos részt, az ország újra csődbe ment volna. Ráadásul azzal, hogy a befektetők (főleg bankok) megvették 4,6 százalékos kamatra a görög kötvényeket, szinte semmi rizikót nem vállalnak. Továbbpasszolhatják azokat az EKB-nak, bízhatnak egy újabb görög mentőcsomagban, ha a görög állam esetleg fizetésképtelen lenne, és ha minden bukik, még mindig mehetnek állam bácsihoz bankmentésért kuncsorogni. Az meg, hogy egy gyakorlatilag csődben lévő állam nem befektetési hitelbesorolással ilyen kis kamatra kölcsönözhet – a többiek meg ennél is jóval kisebbekre – kizárólag az EKB által biztosított pénzcunami következménye. Az államadósságok nagyságára való tekintettel jóval magasabb kamatok lennének indokoltak, és lehet rettegni attól, hogy ezek előbb-utóbb beköszöntenek. Szóval ünneplésre, pezsgőbontásra túl sok ok nincs, pláne ebben a nagy melegben…