<p>A kölni újévi zavargások pont úgy néztek ki, mintha a szélsőjobboldalinak bélyegzett publicisták írták volna az események forgatókönyvét: a rendőrség tehetetlenül szemlélte, amint egy népes, bevándorlókkal teli tömeg egy nyugati nagyváros utcáin molesztálja a nőket és elveszi az útjába kerülők pénztárcáját.</p>
Az értelmiség önámítása
Míg Németország lassan magához tér és lépéseket tesz, Szlovákiában Robert Fico meghirdette a totális háborút, a sajtó és a kávéházi értelmiség pedig magába zárkózott és teljesen tanácstalan.
A kölni támadássorozat azért lett európai slágertéma, mert az erőszakhullám súlyát egy tetszőleges szlovák, magyar, német vagy éppen angol ugyanúgy átérezheti. Többé-kevésbé azonos ugyanis a kulturális közeg, amelyben élnek. A társadalmilag elhallgatott vagy elfogadott bűncselekmények sora nagyon széles tájainkon, a biztosítási csalástól kezdve a futballhuliganizmusig, de a csoportos szexuális molesztálás pont nem ezek közé tartozik. És összemosni a (valóban súlyos problémát jelentő és elhallgatott) családon belüli erőszak témáját a kölni esettel, majd erre hivatkozni, bagatellizálni annak a súlyát, hogy teljesen új problémák merültek fel a biztonságunk kapcsán, totális cinizmus.
Teljesen mindegy, hogy a Kölnben és más német városokban erőszakoskodók csoportját hány százalékban alkották friss bevándorlók, illetve mennyi volt köztük az első-második generációs bevándorló. Az egészen biztos, hogy nem tudtak, vagy nem akartak alkalmazkodni az európai kulturális normákhoz – ezen lehet javítani a véres kardként körbehordozott, migránsok számára előkészített nőjogi képzésekkel, de ezek egyelőre elszigetelt programok, cseppnek számítanak a tengerben, a hatékonyságukat pedig semmi sem garantálja.
A másik jelenség, ami mutatja az értelmiségi elit zavarát, hogy egyremásra elhangzik az a fejlemények ismeretében egyre cinikusabbnak ható érv, miszerint Szlovákiát a jelenség úgysem érinti, hiszen ide nem is jönnek menekültek. Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy nem a mi problémánk, semmi közünk hozzá. Az egy dolog, hogy Robert Fico a tőle megszokott gyomorforgató módon meghirdette a teljes háborút a migránsok ellen, akik nincsenek is itt. Ugyanakkor ha már annyira a Nyugat részének szeretnénk tekinteni magunkat, teljes jogunk kifejteni, hogy mit gondolunk a kultúránkról, az európaiságról, a Nyugaton történő dolgokról.
A kölni eset kapcsán alapvető információkat elhallgatni az erőszakhullám mértékéről, amelyeket aztán a nyugati média pár nap tanácstalanság után már teljesen magától értetődő módon közöl, ugyanolyan mucsai bezárkózás és a tények ignorálása, amit egyébként a nyugatbarát értelmiség kér számon előszeretettel az euroszkeptikusoktól. Persze, aki beszél a témáról, az többé-kevésbé Robert Fico olvasatát erősíti, mivel mindenki más hallgat. De a média feladata nem a tények elhallgatása valamiféle magasabb politikai-erkölcsi cél miatt, hanem a korrekt informálás. Szlovákiában eljutottunk odáig, hogy az alapjaiban véve Európa-, de leginkább idegenellenes közeg Köln után nyitottabb és progresszívabb, mint a nyugatbarát elit. De a kampányidőszak időnként produkál fura dolgokat.
A kölni támadássorozat azért lett európai slágertéma, mert az erőszakhullám súlyát egy tetszőleges szlovák, magyar, német vagy éppen angol ugyanúgy átérezheti. Többé-kevésbé azonos ugyanis a kulturális közeg, amelyben élnek. A társadalmilag elhallgatott vagy elfogadott bűncselekmények sora nagyon széles tájainkon, a biztosítási csalástól kezdve a futballhuliganizmusig, de a csoportos szexuális molesztálás pont nem ezek közé tartozik. És összemosni a (valóban súlyos problémát jelentő és elhallgatott) családon belüli erőszak témáját a kölni esettel, majd erre hivatkozni, bagatellizálni annak a súlyát, hogy teljesen új problémák merültek fel a biztonságunk kapcsán, totális cinizmus.
Teljesen mindegy, hogy a Kölnben és más német városokban erőszakoskodók csoportját hány százalékban alkották friss bevándorlók, illetve mennyi volt köztük az első-második generációs bevándorló. Az egészen biztos, hogy nem tudtak, vagy nem akartak alkalmazkodni az európai kulturális normákhoz – ezen lehet javítani a véres kardként körbehordozott, migránsok számára előkészített nőjogi képzésekkel, de ezek egyelőre elszigetelt programok, cseppnek számítanak a tengerben, a hatékonyságukat pedig semmi sem garantálja.
A másik jelenség, ami mutatja az értelmiségi elit zavarát, hogy egyremásra elhangzik az a fejlemények ismeretében egyre cinikusabbnak ható érv, miszerint Szlovákiát a jelenség úgysem érinti, hiszen ide nem is jönnek menekültek. Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy nem a mi problémánk, semmi közünk hozzá. Az egy dolog, hogy Robert Fico a tőle megszokott gyomorforgató módon meghirdette a teljes háborút a migránsok ellen, akik nincsenek is itt. Ugyanakkor ha már annyira a Nyugat részének szeretnénk tekinteni magunkat, teljes jogunk kifejteni, hogy mit gondolunk a kultúránkról, az európaiságról, a Nyugaton történő dolgokról.
A kölni eset kapcsán alapvető információkat elhallgatni az erőszakhullám mértékéről, amelyeket aztán a nyugati média pár nap tanácstalanság után már teljesen magától értetődő módon közöl, ugyanolyan mucsai bezárkózás és a tények ignorálása, amit egyébként a nyugatbarát értelmiség kér számon előszeretettel az euroszkeptikusoktól. Persze, aki beszél a témáról, az többé-kevésbé Robert Fico olvasatát erősíti, mivel mindenki más hallgat. De a média feladata nem a tények elhallgatása valamiféle magasabb politikai-erkölcsi cél miatt, hanem a korrekt informálás. Szlovákiában eljutottunk odáig, hogy az alapjaiban véve Európa-, de leginkább idegenellenes közeg Köln után nyitottabb és progresszívabb, mint a nyugatbarát elit. De a kampányidőszak időnként produkál fura dolgokat.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.