Az elmaradt esküvő

Csak annyit tudok, hogy akkor nem jön létre bármilyen egyezség, ha egyik fél sem akarja, vagy ha csak az egyik akarja, de nem tudja meggyőzni azt, aki nem akarja. Mint ahogyan egy kapcsolatból sem lesz esküvő, ha egyik fél sem akarja, s akkor sem, ha az egyik ugyan folyamatosan célozgat a jegygyűrűre, de a másik süketnek tetteti magát. Hogy melyik a süket fél, azt nem tudom.  Azt viszont látom, hogy rossz üzenet ez a magyar választóknak, mert őket nem a torzsalkodások érdeklik. Két éve készítettem egy felmérést, amelyben azok a magyarok, akik azt mondták, hogy valószínűleg nem mennének el szavazni, ezt három okkal indokolták: a politikusok nem tartják be az ígéreteiket, nem a választók érdekeit képviselik, valamint az MKP és a Híd között nincs összetartás. Jó, egyelőre még többen vannak, akik elmennek szavazni, de akkor sem értem, hogyan tud valaki örülni ennek a patthelyzetnek (mármint a hirtelen magyarbarát Matovičon kívül, mert az ő örömét éppenséggel értem). Milyen álmok állhatnak egy ilyen öröm hátterében? Persze egy politikus mondhatja, a ti álmaitok nem az én álmaim, a ti (elképzelt) útjaitok nem az én útjaim. És lehet, hogy így is van.  Nem is akarok ezzel tovább foglalkozni, inkább nézzünk mást, amihez talán kicsit jobban értek. Itt van két áprilisi felmérés. Szinte ugyanakkor készült mindkettő, de a magyar fantáziát az mozgatta meg jobban, amelynek két „haszonélvezője” van: az MKP, amely a másik felmérés 3,5 százalékához képest 1,6 százalékponttal több, azaz 5,1 százalék szavazatot kapna, a Híd pedig a 6,4-hez képest 1,1-gyel kevesebbet, azaz 5,3 százalékot (a másik haszonélvező az OľaNO–NOVA, amely 2,8-cal szerezne többet). Volt, akikben felmerült a gyanú, hogy ez a felmérés manipulált. Ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy ha tényleg, akkor sem hiszem, hogy az MKP manipulált, mert az MKP-nak Bugártól Berényiig készítettem felméréseket, és egyik sem akart ilyesmit. A Hídnak meg mi érdeke lett volna.  Az 5,3:5,1 lassan olyan, mint valami ikonikus focieredmény, mint a 6:3 Londonban. Csak van egy lényeges különbség: az egyik megtörtént, a másik nem. De tegyük fel, hogy igaz. Én örülnék, ha mindkét párt benn lenne a parlamentben, feltéve, ha ott nem egymást nyírnák. Ugyanakkor egy ilyen borotvaélen táncolás, ha igaz lenne, azt is eredményezhetné, hogy egyik párt sem jut be. Vigyázzunk azzal az örömmel!  Petőfi tintásüvege jut eszembe.  „S hogy pénzre tett szert Megyeri víg, s hazafelé menvén, ugrándozik. Hiába inti őt Szentpéteri: Kari vigyázz, kedved majd követendi gyász, amint mondom, majd követendi gyász.”