Az élet napos oldala

Egyre többen gondolják azt, hogy megélhetnek abból, ha nem csinálnak semmit, de azt viszont jól dokumentálják és kommentálják. Mindezt nyilvánosságra hozzák valamelyik videómegosztón és/vagy közösségi oldalon, és ha jó a duma, elég extravagáns (megosztó, szerethető, taszító – a megfelelőt aláhúzni) a főszereplő, akkor könnyen népszerűséget lehet vele szerezni, olyannyira, hogy az valóban pénzzé tehető, sőt akár rövid időn belül egy új lakás, pardon, kecó is vásárolható a népszerűségből, könnyen szerzett pénzből.

De hogy tartós legyen a siker, csörögjön a kassza, azért folyamatosan „tartalmat” kell gyártaniuk, ami e kényszer miatt gyakran erőltetett, még csak szórakoztatónak sem mondható, sokszor a szánalmas kategóriát súrolja. És akkor a soksok szépítésről, félinformációkról, megrendezett, nem életszerű jelenetekről ne is beszéljünk. És ezzel van tele az internet, az algoritmusoknak hála már a valóban értékes tartalmakat is a süllyesztőbe taszítva nyomulnak az első találatok között.

A minap például hasznos utazási információkat keresve egy ilyen, hátizsákos turista érkezett az első helyen. Már az első pár perc alapján is nyilvánvaló volt a sok megrendezett jelenet, a „meglepő” véletlenek sorozata… A hátizsákos turista, aki luxusban lubickol, „véletlenül” business classon utazik, és természetesen minden pillanatról beszámol… A rajongók, követők pedig isszák szavait, mintha ez lenne a valóság, mintha ez bárki számára elérhető lenne. Nem az influenszerek létezésével van a baj, hiszen a szórakoztatásra mindig volt, van, lesz igény. Vannak olyan szereplők a neten, akik valóban hasznos információkat, értékes mondanivalót, esetleg tényleg szórakoztató tartalmat kínálnak, és nem is akarnak ennél többnek látszani.

Nem dicsekszenek a vagyonukkal, kérkednek a költéseikkel, luxus életvitelükkel. A valódi probléma az, hogy ezek a megmondóemberek elhitetik a rajongókkal (akik általában a fiatalabb, sokszor tapasztalatlan, könnyebben befolyásolható korosztályhoz tartoznak), hogy az a valóság, amit ők bemutatnak. Hogy minden szép és jó, hogy a gazdagság mindenki számára elérhető, hogy az élet csupa kaland és játék, ahol nincs helye a sikertelenségnek, a rossz kedvnek, a csalódásnak. Így nem csoda, hogy sok rajongó érzi magát sikertelennek, életét unalmasnak, üresnek és szürkének.

Tényleg, észrevették már, hogy a legmenőbb influenszerek sose szomorúak, nincs rossz napjuk, lubickolnak a sikerben, az anyagi javakban? Ami nem is lenne probléma, ha a jelenséget úgy kezelnénk, elsősorban a rajongók, mint egy szórakoztató tartalom, némi életszerűséggel megfűszerezve, és ha megfelelően kezelnék az influenszerek által bemutatott, elhitetni próbált, elérhetőnek beállított alternatív valóságot... És akkor a rajongók is megértik, hogy az ő életük is színes, izgalmas, valós, még ha ennek minden pillanatáról nem is számolnak be percről percre a közösségi oldalakon, lájkokra vadászva…