Az éhes bolygó

A fosszilis nyersanyagok árával együtt a műtrágyák és permetek ára is drasztikusan nőtt az elmúlt két évben, és már a háború kitörése előtt is éhínséget jósoltak a gazdasági elemzők a világ egyes részein. A helyzet még rosszabb lehet.

Hogy miért? Több oka is van, az egyik az ammóniahiány – szintén az energiahordozók magas ára miatt. Az ammónia az alapja az ureának és más nitrogénműtrágyáknak. Számos európai ammóniagyár azért csökkentette – néhány teljesen le is állította – a termelését, mert az ammónia előállítása nemcsak sok energiát igényel, hanem a földgáz az egyik kiindulóanyag is az előállításnál alkalmazott Haber-Bosch-folyamatban. És még ha a közeljövőben jelentősen csökkenne is a földgáz ára (ami a jelenlegi helyzetben nem valószínű), akkor is tartósan stabil árra lenne szükség a gyártási folyamatok újraindításához, mert különben gazdaságilag nem érné meg. Mi több, az EU tagállamai az invázió előtt a műtrágya körülbelül 50 százalékát Oroszországból és Fehéroroszországból importálták, és ezt most szankciók nehezítik. Arról nem is beszélve, hogy a hajózási cégek a Fekete-tenger és az orosz vizek közelébe se engedik a hajóikat, mert a biztosítótársaságok nem kötnek biztosítást a háború miatt. Márpedig éppen ezek a legfontosabb exportútvonalak.

A dráguló kőolaj is mindenre hatással van, hiszen ez az egész vegyipar alapanyaga. Ha nincs kőolaj, vagy ha nagyon drága, akkor minden más vegyszer drágul. A permetek is. Permet és műtrágya nélkül pedig már nem lehet konvencionális földművelést folytatni.

További komoly probléma, hogy éppen a világ legnagyobb (Oroszország) és ötödik legnagyobb (Ukrajna) gabonaexportálója áll háborúban. Bár az oroszoknál eddig ez nem érintette közvetlenül a mezőgazdaságot, a szankciók miatt problémáik lesznek az exporttal. Az ukránok pedig nem tudják időben elvégezni a vetést, mivel a termőföldeket tankok szántják és rakéták záporoznak rájuk. De facto nem lesz mit exportálni. A gabonán kívül Ukrajna a legjelentősebb napraforgóolaj-exportőr is, de a háború miatt ez is leállt. Felmérések szerint ebben az évben 60 millió tonna ukrajnai gabona fog hiányozni a piacokról.

Ez a kiesés pedig sok ember biztos halálát jelenti az arab világban, Afrikában és Ázsiában, mivel ők az ukrán gabona legjelentősebb felvevői. Ráadásul ezek az országok mostantól nyugati importra lesznek utalva, ami még rátesz egy lapáttal az áremelkedésekre a globális piacon.

Ha mindez nem lenne elég, ott a klímaváltozás. Egyre gyakoribbak és egyre pusztítóbbak a szélsőséges időjárási jelenségek. És mivel a klímaváltozás – bármennyire a civilizációnk létét leginkább veszélyeztető tényező – nem aggasztja eléggé az emberiséget, a helyzet csak romlani fog.

Mi lehet a megoldás? Kezdjük azzal, hogy ha az elmúlt két évtizedben politikusaink megfogadták volna a klímakutatók tanácsait és fokozatosan átálltunk volna a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra, valamint hallgattak volna az ökológusokra és érdemben szorgalmazták volna a mezőgazdaság átállását bio- és permakultúrás gazdálkodásra, akkor már réges-rég nem függnénk ennyire despotikus államok kőolaj- és földgázexportjától.

De ez nem történt meg, mert a politikusoknak jólesett az a rengeteg euró, amit a lobbistáktól kaptak. De most már tényleg legfőbb ideje átállni. Ha gyorsan és céltudatosan cselekszünk, akkor átalakíthatjuk az európai mezőgazdaságot és energetikát úgy, hogy kevésbé függjünk a fosszilis nyersanyagoktól, és még a környezetünket és az egészségünket is kíméljük.

A közeljövőt nézve pedig csak reménykedhetünk, hogy a magas élelmiszerárak ellenére nálunk senki sem fog éhen halni.