Az ámokfutás megkezdődött

Ehhez képest most, tíz nappal a beiktatása után már nagyon is érezni, hogy új szelek fújnak a világban, és Trump egyes intézkedéseiben egyáltalán nem mutat puhulást. Számunkra persze továbbra is az a fő kérdés, vajon az új amerikai elnök keménykedése milyen hatással lehet a mi gazdasági vagy épp biztonságpolitikai helyzetünkre.

Trump pénteken, azaz egy héttel a beiktatása után aláírt egy rendeletet, amelyben hét, többségében muzulmánok lakta ország lakosai számára 90 napos hatállyal megtiltotta a belépést az USA területére – még a vízummal rendelkezőknek is. Ugyanazzal a lendülettel felfüggesztette a szíriai menekültek befogadását. Ez nem muzulmánellenes döntés, mindössze az ellenőrzés szigorodik, magyarázta Trump. Mindjárt másnap kiderült, a rendelet jogellenes, egy amerikai bírónő felfüggesztette azt (gyorsan jegyezzük meg: valahogy így kellene működnie egy valódi demokráciának). Trump aligha fogja ennyiben hagyni a dolgot, ám ami számunkra ebből fontos lehet, az főleg az, hogy Trump, ha rafináltabb módon is, de tartani fogja magát az ígéretéhez, miszerint korlátozza a muzulmánok belépését az USA-ba. Beleértve a menekülteket, gazdasági bevándorlókat, de az egyéb célból érkezőket is. Az USA részéről tehát a menekültválság ismételt fokozódása esetén sem várható szolidaritás, az EU-nak továbbra is egyedül kell megoldja a kérdést (némi támogatás a jelek szerint Kanadától várható, de az USA segítsége így is hiányozni fog). A menekültekkel szembeni szolidaritást elutasító közép-kelet-európai hangok általában ki szokták emelni: miért mi fogadjuk be őket, ha például a hatalmas USA a kisujját sem mozdítja. Nos, a hatalmas USA ezek után nemhogy a kisujját sem fogja mozdítani, hanem még jót is mulat azon, ahogy a náluk visszautasított menekültekkel nem tudunk mit kezdeni. Vajon nem kedvezett volna-e nekünk inkább egy olyan amerikai vezetés, amely átvállalja ennek a tehernek egy részét?

A gazdaságban is kezd érződni Trump új világának hatása. Egyes elemzők szerint a kassai U. S. Steel tervezett kivonulásához is hozzájárul az új amerikai politika, amely szerint a nagy hazai cégeket vissza kell csábítani az országba. A U. S. Steel ma a három legnagyobb hazai munkáltató egyike (a Volkswagennel és a Tescóval). Ha valóban kínai kezekbe kerül, az ugyan nem biztos, hogy tömeges elbocsátásokhoz vezet, de mindenképp jelzi azt a trendet, amely a januári davosi világgazdasági fórumon is teret kapott. Azaz: már nem Amerika fogja támogatni a világpiaci nyitottságot, hanem Kína, ami egy alapvető világpolitikai átrendeződést indíthat el. Naivitás volna azt hinni, hogy a trumpi politika nyomán egyszeriben véget ér a globalizált világpiac korszaka, és minden nemzet egyik napról a másikra a saját kezébe veszi a dolgait. A vezető gazdasági világhatalom szerepére akad jelentkező, csak épp nem egy nyugati demokrácia az, hanem egy feltörekvő távol-keleti diktatúra.