Az állami költségvetés szép, de...

Felesleges volt izgulni, a jövő évi állami költségvetést talán még könnyebben fogadták el, mint tavaly. Ezzel a kormánykoalíció újabb egy évet nyert az általa kezdett reformok megvalósításához. Ez pedig jó dolog. Legalábbis, ha abból indulunk ki, hogy egy ilyen felállás valószínűsége 2007-től meglehetősen kicsi, ezért kár lenne, ha a félúton abba kellene hagyniuk. Egy tarkább kormány várhatóan lassít majd a tempón, a végig nem vitt reform pedig rosszabb a meg sem kezdettnél. Minden hétköznapi bajunk ellenére ismerjük el, hogy a mostani modell végre valóban középtávra tervezhető rendszer alapján készült. ĺgy elhisszük, hogy az idei 7 százalék után a pénzromlás üteme jövőre már csak 3,3 százalékos lesz, utána pedig tartósan három százalék alá csökken. Igaz, ehhez arra is szükség van, hogy legyen minek romlani, de a felpörgő gazdaság jótékony hatása egyre inkább tolódik kelet felé. Legalábbis egyre bővül az a zóna, ahol a hivatalos munkanélküliségi adatok ellenére a vállalkozók arról számolnak be, hogy nem képesek új embereket találni. A teljes képhez már csak egy adat hiányzik. A statisztika szerint a jövedelmek is meredeken emelkednek. Kár, hogy ehhez nem mellékelnek egy regionális képet, így nem tudjuk megítélni, hogy ebben mekkora szerepe van a pozsonyi menedzserfizetéseknek és mennyire változik a helyzet a szalagmunkát végzők esetében.

De hagyjuk az állami költségvetést, hiszen ennél sokkal izgalmasabb dolgok történnek az önkormányzatok költségvetéseiben. Januártól az önkormányzati bevételeket törvény garantálja, az állam pedig nem szabja meg, hogy mire költsék azokat. Ha tehát valaki tengelytörést szenved a kátyús út miatt és tudja, hogy közben az önkormányzat félig telt óvodák veszteségeire költi a pénzét, nyugodtan vonja felelősségre a polgármestert és a képviselőket. De történhet fordítva is a dolog, januártól úgy is dönthetnek választott vezetőink, hogy nagyon összehúzzák a nadrágszíjat, erőltetett ütemben rendbe teszik az államtól örökölt csődtömeget, majd néhány év múlva beérik munkájuk megérdemelt gyümölcse. Ezzel csak egy baj van. Nagyon sok helyen a helyi politikusok még meglehetősen keveset tanultak. A hatalomgyakorlásról még mindig olyan képük van, hogy a közpénzeket le lehet játszani az ismerősöknek, illetve nem szabad olyant tenni, ami miatt a választók haragudnának. Addig még nagyon kevesen jutottak el, hogy a választók esetleg azt is értékelik, ha valaki gondos gazda módjára bánik a közvagyonnal. A fejükbe pedig nem látunk bele, így nem tudjuk, hogy a lelkiismeretükkel miként számolják el a szendeségük miatt a köz pénzéből elpazarolt milliók ügyét. Ilyen szempontból kellemetlenebb a kisközségek helyzete. Nekik azért bizonyos szempontból ezúttal szerencséjük volt. Az nyilvánvaló, hogy az államról az önkormányzatokra átruházott hatásköröket nem lesznek képesek ellátni, hiszen ahhoz sokkal több hivatalnokra lenne szükség, mint korábban. Ezzel mindenki tisztában van, az önkormányzati szféra mégsem folytatott eddig vitát az optimálisnak tekinthető modellről. Ivan Miklošék ezt is radikálisan szerették volna megoldani, a kisközségek számára jövőre eredetileg annyira kevés pénzt terveztek, hogy azok 2005-ben a kezüket-lábukat törve kereshették volna a megoldást. Az MKP-nak köszönhetően most nyertek két évet. A kérdés csak az, hogy nem okoz-e ez újabb tespedtséget, és képesek lesznek-e élni a lehetőséggel. A csúcspolitikusok most segítettek, de remélhetőleg utoljára, ha az önkormányzati szféra az elpazarolt 14 év után most sem lesz képes kidolgozni egy működőképes modellt, többször nem érdemel meg segítséget.