Az adó nem védelmi pénz

Magyarország nem tanult a Bokros-csomagból, amikor kissé jobban ment, költekezett az Orbán-kormány, de a ciklus elején, fedezet nélkül, a Medgyessy-kormány is.

Szlovákia sem tanult a Bokros-csomagból. Történt egy s más, ami jó jelnek tekinthető. Csökkentek az adók és az egyenadó nemcsak azt eredményezte, hogy megszűnt a semmivel sem magyarázható és igazságtalan progresszív sávrendszer, hanem azt is, hogy sokkal egyszerűbb lesz adózni. Emiatt már az év első felében megmutatkozott a nagyobb adózási kedv. A gazdaságilag aktív lakosság inkább fizet, minthogy kreatív könyveléssel rejtse el felszabaduló forrásait. Beigazolódott, hogy a kisebb adó nagyobb bevételt jelent. Persze, a növekvő bevételek egyik feltétele a gazdasági növekedés is. A jó eredmények viszont nem arra sarkallják a politikai elitet, hogy a kiegyensúlyozott (tehát a polgárokat nem adósságba kergető) költségvetés felé haladjanak, hanem osztogatni támadt kedvük. Prioritások álnéven.

Moldova Égi szekerének megjelenése óta ismert a mondás, mely szerint a „másét könnyű...” (s itt eltekintünk a pejoratívumoktól, lévén szó politikai publicisztikáról). Könnyű hát minisztereinknek azt osztogatni, amit nem kellett megtermelniük. Takarékosság majd máskor, a költségvetési hiány lefaragása majd máskor, most van pénz, osztogassunk. Emelkednek az adóbevételek, akkor csökkentsünk adót (a KDH egyetlen korrekt javaslata), vagy számoljuk föl folyamatosan a deficitet (az eddigi hiányok és az államadósság törlesztése még úgyis több évtizedes feladat). Ha az egy kicsit jobban alakuló költségvetési mutatók mellett csak újabb pénzelosztást képesek kilátásba helyezni minisztereink, akkor olyanok, mint a védelmi pénzt szedő maffia. Az alvilág védelmi pénzt szed és ha van miből, ha nincs, fizetni kell. Az állam adót szed (no jó, csak ha van miből) s ha nem fizetünk, szankciókkal kell számolni. Az állam tehát kikényszeríti az adót, de a polgár nem kényszerítheti ki az államtól, hogy gazdaságosan bánjék vele. Tehát csendőrpertu ez a javából, s mi hallgatunk.

Az adó a közös és nélkülözhetetlen kiadások forrása. Ne finanszírozzunk belőle álhivatalokat és kereskedelmi társaságokat, pazarló intézményeket. Ha pedig újabb költekezési igények merülnek föl, akkor gondoljanak csak arra, hogy az adó emelése nem hatékony. S emellett még erkölcstelen is!