Atomhatalmak a világban

Ezen országok státusát hivatalosan is rögzítette az atomsorompó-szerződés, amelyet 1968-ban kötött az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió, s amelyhez 1992-ben csatlakozott Kína és Franciaország. A megállapodásban az atomhatalmak kötelezték magukat arra, hogy nem adnak át nukleáris fegyvereket az azzal nem rendelkező államoknak, akiknek az egyezmény megtiltja az ilyen fegyverek előállítását vagy megszerzését. Garantálja ugyanakkor a nukleáris technológiához való hozzáférés jogát békés célú atomenergia-szükségletük kielégítésére, feltéve, hogy atomiparukat alávetik a bécsi központú Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrzésének. Az atomsorompó-egyezményhez napjainkig 190 ország csatlakozott, viszont három „de facto“ atomhatalom: India, Izrael és Pakisztán nem tette ezt, Észak-Korea pedig 2003-ban felmondta a szerződést.

Számos államról tudható vagy gyanítható, hogy atomfegyverrel rendelkezik. Igazoltan atomfegyver birtokában van India, Izrael és Pakisztán, illetve most már Észak-Korea. Volt „de facto“ atomhatalom a Dél-afrikai Köztársaság, amely 1974-ben kezdte meg és 1990-ben fejezte be atomfegyverkezési programját, ekkor azonban megsemmisítette hat kész és egy félig kész nukleáris robbanószerkezetét, majd egy évvel később csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez. Az atomhatalmak közé törekszik Irán, illetve különböző időszakokban ilyen ambíciókat mutatott Argentína, Brazília, Egyiptom, Dél-Korea, Svédország, Tajvan és Irak, gyakorlatilag azonban bármelyik fejlett ipari állam képes volna néhány éven belül atomfegyver előállítására.

Az első kísérleti atomrobbantást 1945. július 16-án hajtotta végre az Egyesült Államok, amely – eddig egyetlenként - a második világháború végén két atombombáját élesben is bevetette Hirosima (1945. augusztus 6.) és Nagaszaki (1945. augusztus 9.) japán városok ellen. Az első hidrogénbombát 1952. október 31-én robbantották fel Enewetak csendes-óceáni atollon. A Szovjetunió 1949. augusztus 29-én hajtotta végre első kísérleti atomrobbantását (a hivatalos bejelentésre szeptember 25-én került sor), első kísérleti hidrogénbombáját 1953. augusztus 12-én sütötte el. A Szovjetunió felbomlása után az atomfegyvereket Oroszország „örökölte”.

A brit atombombát 1952. augusztus 1-jén próbálták ki Északnyugat-Ausztrália közelében, az első brit hidrogénbombát 1957. május 15-én robbantották fel a Csendes-óceán egyik atollján. Franciaország 1960. február 13-án lépett be az „atomklubba“, amikor a Szaharában sikeresen kipróbálta első atomfegyverét. Az első francia kísérleti hidrogénbombát 1968. augusztus 24-én robbantották fel.

Kína 1964. október 14-én sütötte el első atombombáját, majd három évvel később, 1967. június 17-én első hidrogénbombáját. India 1974. május 18-án hajtott végre először kísérleti föld alatti atomrobbantást, ezt követően 1998 május közepén két alkalommal is ismét föld alatti kísérleti atomrobbantásokat végzett. Mintegy erre válaszul 1998 május végén (28-án és 30-án) Pakisztán is sikeres kísérleti föld alatti atomrobbantásokat vitt véghez. Izraelnek szakértői becslések szerint 100-200 nukleáris robbanótöltet lehet a birtokában, de hivatalosan soha nem ismerte el, hogy atomfegyverrel rendelkezi, és elutasította, hogy csatlakozzon az atomsorompó-szerződéshez. Irán aláírta ugyan az atomsorompó egyezményt, ám ennek ellenére heves nemzetközi vitákat kiváltó atomprogramot indított. Bár saját állítása szerint az atomenergiát kizárólag békés célokra kívánja felhasználni, azonban több nyugati hatalom véli úgy, Irán tömegpusztító fegyver előállításán dolgozik.