Atombiztos, hogy túl drága

A mohi atomerőmű hármas és négyes blokkja befejezésének költségvetését a Szlovák Villamos Művek szóvivője szerint „3,8 milliárd euróra aktualizálták” a múlt héten. Az eredeti tervekben ennél mintegy 1 milliárd euróval kisebb összeg szerepelt, valamint az, hogy már tavaly üzembe kellett volna helyezni az utolsó blokkot is. Ehelyett most nincs garantált átadási határidő, egy nyárra ígért tanulmányból derül majd ki.

A finnországi Olkiluoto erőművének hármas reaktorát 2005 nyarán kezdte el építeni a francia Areva és a német Siemens konzorciuma. A terv szerint 3 milliárd euróért 2009-ig épült volna fel. 2012 végén az Areva az eredetinek csaknem a háromszorosára, 8,5 milliárdra becsülte a végső költséget, idén februárban az átadás 2018– 2020-ig való csúszásával számoltak.

Csak két példa a sorozatos késésekre és az árak elszaladására, amiknek hatással kellene lenniük a további reaktorokról álmodozó politikusokra, például a szlovák és magyar kormányfőre. De nincsenek. Mindkettő további blokkok építését tervezi az orosz Roszatommal, a paksi, illetve az apátszentmihályi erőműben (ez utóbbi még a jövő zenéje). Orbán Viktornak erről már szerződést is sikerült aláírnia Vlagyimir Putyin orosz államfővel, sőt megegyezés született egy 10 milliárd eurós, az orosz állami Vnyesekonombank által nyújtott hitelről is. Ezt az óriási (az ország nemzeti összterméke tizedének megfelelő), euróban törlesztendő devizahitelt 2025-ig lehet felhasználni a paksi 5-ös és 6-os blokk építésére, kamatot már az idei évtől, a törlesztőrészleteket legkésőbb 2026-tól kell elkezdeni visszafizetni. Akkor is, ha a reaktorok még nem lesznek befejezve. Ez hatalmas rizikó, tekintettel a nemzetközi tapasztalatokra, de a devizahitel miatt is.

A 21 évig tartó törlesztésnek paradox módon legkésőbb 2026. március 15-én kell megindulnia – az orosz segítséggel levert 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Ha ez a szimbolika még nem lenne elég: a szerződés és a hitelmegállapodás a Krím félsziget megszállása, Ukrajnától való elszakítása és Oroszországhoz való csatolása idején köttetett. A cseh védelmi miniszter ennek kapcsán úgy nyilatkozott, helytelen lenne, ha orosz cégek kapnák a temelíni atomerőmű befejezéséhez fűződő megrendeléseket. Ez lett volna a helyes válasz szlovák és magyar részről is. Csak sajnos a mi felelőtlen vezetőinket nemcsak a gazdasági rizikók nem tartják vissza, úgy látszik, az sem, hogy olyan országokkal üzleteljenek, amelyek korábban katonai agressziót követtek el velük szemben (Budapest 1956, Csehszlovákia 1968), és most ugyanezt teszik egy szomszédos országgal.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója