Átmegy-e a megye?

Akiknek eddig beszéltem a dologról, mind elismerően bólogattak. Az SDKÚ a fejébe vette, jobban mondva: máig nem verte ki a fejéből az elhatározást, hogy a hajdani Szepes vármegye ismét önálló megye, vagy egy járási hetilap szerint: „felsőbb területi egység” legyen.

A szakemberek ugyanis rájöttek, hogy a nyolcmegyés modell mesterséges adminisztratív egység, hogy elvagdosták a történelmi kötelékeket, hogy a meglévő utak sem úgy kanyarognak, ahogy a mostani felosztás kívánná, és hogy mindez akadályozza a gazdaság kivirágzását. A legfőbb érv azonban az, hogy az érintettek periférián érzik magukat, számos jel mutat arra, hogy mostohagyerekként kezelik őket a megyeházán. Mi tagadás, ebben van ráció, Iglóról valóban keveset hallani mostanában, Poprádról is jobbára csak a magas-tátrai katasztrófa kapcsán esett szó.

Aztán vannak olyan anomáliák, hogy például a szepesi vár Kassa megyéhez tartozik, Szepesváralja község viszont Eperjes megyéhez, vagy hogy a szepesiek már csak kirándulni mehetnek a Tátrába, a hegység jövőjének alakulását nem befolyásolhatják.

Az viszont már elgondolkodtató, hogy az SDKÚ Kassa megyei elnökjelöltje erre építi kampányát. Megígérte a választóknak, hogy „leválasztja” Szepes megyét, sőt ha kell, Zemplén megye mellett is kardoskodik.

A dologban tehát máris túl sok a politika. Mert az ország újrafelosztásához nem elég egy párt elhatározása, a konszenzus pedig nehezen születik. Talán ezért (is) vonta vissza az erre vonatkozó beadványt az SDKÚ egyik keleti parlamenti képviselője, aki nem mellékesen iglói polgármesterként került a törvényhozásba. Azt mindenesetre el kell hinnem neki, hogy a népakarat Szepes megye mellett van.

Mert akiknek eddig beszéltem a dologról, mind elismerően bólogattak. Sőt akár egy referendumban is Szepes megyére voksolnának.