Apolitikai divatok

Csehországban az ügyes reklámmal felfuttatott új pártok sikerei, Szlovákiában a függetlenségét erősen deklaráló Andrej Kiska fölényes győzelme és a kissé anarchisztikusan működő egyszerű emberek tartós, 10%-os támogatottsága jelzi, hogy Közép-Európában van igény a hagyományos politizálást tagadó közéleti erőkre. Magyarországon eddig a Lehet Más a Politika próbálkozott ilyesféle ideológiával, viszont országgyűlési jelenléte nem jelentett áttörést – nem tudott szélesebb tömegeket megszólítani (és ha nem csinál mást, mint eddig, valószínűleg nem is fog).

Valamivel határozottabban fogta meg a lapátot Bajnai Gordon: bejelentette, nem kell neki a képviselői mandátum, mert szerinte az ellenzék meghatározó erői nem a parlamentben fognak szerveződni. Meg hogy talán vezetni fogja az Együtt PM EP-listáját, de ha be is szavazzák az EP-be, oda sem megy, merthogy neki nem a parlamenti politizálás az erőssége. A hasonló radikális labdavezetéseket eddig nem Bajnaitól vártuk, de el kell ismerni, hogy a taktikájában lehet valami, ami meggyőzheti a választókat (és nem 5 százalékot, hanem sokkal többet is hozhat neki). Felmerül persze a kérdés, hogy ha Bajnai nem a parlamentben akarja verni az asztalt, akkor hol. Talán az utcán? Bérelt falusi kultúrházakban? Fesztiválokon? Az interneten? Nyilván ezt már kitalálta, és ha tényleg sikerül egy releváns, parlamenten kívüli ellenzéki fórumféleséget összekalapálnia a következő négy év alatt, akkor sok ember szimpátiáját megszerezheti. Egyrészt azért, mert a hétvégi választási részvétel is jelezte, hogy rengetegen vannak azok, akiknek a Fideszből és az MSZP-ből is elegük van, másrészt, mert a kormányváltó szövetségben Mesterházy és Gyurcsány sokkal inkább előtérben volt, mint Bajnai, amivel utóbbi csak azt érte el, hogy a választók szemében egy polcra került az exhibicionista szocialistákkal. Most viszont nem hogy kilép a közös frakcióból, de még a parlamentet is elhagyja. És ha naponta hárommal több kávét iszik, talán felépítheti egy higgadt, nem radikális, de azért mégis kicsit rendszertagadó politikus arculatát. Mert ugye

Bajnai vérmérsékletét ismerve nehezen tudjuk őt elképzelni tömegeket mozgató néptribunusként, de végre nincs kompromisszumkényszerben, és így talán előbújik belőle a barikádharcos. Mindenesetre ez lenne a rendszerváltozás utáni magyar politika egyik legmerészebb projektje: parlamenten kívül felépíteni egy meghatározó, kormányképes erőt. Persze semmi okunk azt a látszatot kelteni, hogy 2018-ban a Fideszt majd egy krumpliszsák is képes lesz legyőzni, és hogy ha valaki legyőzi, az mindenképpen Bajnai alakulata lesz. A választás óta eltelt néhány nap történései viszont azt mutatják, a tönkrevert ellenzék elemei közül egyelőre csak ők hajlandók dolgozni azon, hogy valami újat tudjanak kínálni a 2018-as választásokra.