Anyád, a szújogok

Mennyire etikus a fenntarthatóság jegyében készült pozdorjabútorok korában életeket kioltani azon a jogcímen, hogy az én szekrényemben ne percegjen semmi? A pozdorja ragasztóval öszszetapasztott fűrészpor, abba szú nem megy. A tömör fában lakik, azt rágja, betűzi (hivatalos neve kis kopogóbogár). Régi bútorokban még mindig perceg, az újakban nem, hiszen nem hülye, hogy ragasztót egyen. Vannak azonban, akik ma is tömör fából készíttetnek bútort, mert megengedhetik maguknak, vagy mert tetszik nekik, vagy mindkettő. Ezeket a bútorlapokat, deszkákat szú- és gombaölővel kezeli az asztalos, még a lakkozás vagy pácolás előtt. Szegény kopogóbogarakkal jól kitolnak. A kutyákat dédelgetik, téli pulóvereket kötnek nekik, a macskákat cirógatják, a teheneket komolyzenére fejik, a szúkat meg vegyi anyagokkal locsolják, hogy pusztuljanak. Aztán a sok halott szúval a bútorban együtt élnek még évekig, és mutogatják fűnek-fának, hogy ez a szép komód felettébb szuvas volt, Moncsikám, de lekezeltük. És ha netán ismét percegni kezd, dührohamot kapnak, mert megint motoszkál benne a rohadék. Nem lehet kikapcsolni. A teremtés koronája sorscsapásként éli meg a dolgot: az ő drága bútora el fog porladni. El fog bizony, de mikor? Száz év múlva? Merthogy mire a szúk szétrágják, addigra már ő is máshol lesz, és szétrágják őt is egyéb férgek addigra hatvanhatszor. Szóval ez az egész szúirtás semmi másról nem szól, csak arról, hogy az ember nem képes elviselni, hogy nem az van, amit ő akar. A fa egy élő közeg, állandóan változik, szárad, vetemedik, ezért szeretjük. És ezt más élőlények is értékelik, például a kis kopogóbogár, vagy a betűzőszú. De a legjobb, amikor a fizetőképes vásárló úgynevezett antikolt bútort vásárol, amely nem régi, csak úgy van kezelve, hogy réginek hasson. Az antikolás közben pedig a többi módszer mellett szúette részeket is imitálnak a bútor felületére, méghozzá úgy, hogy egy olyan eszközt szurkálnak belé, melyből vékony szög áll ki. Lyukacsosítják. Nem jobb már akkor, ha igazi szú van abban az igazi fában? Ha már az igazira megyünk, akkor legyen minden igazi. Hiszen az igazi dolgokra jellemző, hogy nem tartanak örökké, mert állandóan változnak. A többi meg halott, műanyag. Abba nem megy a szú sem.

Nemrég Szlovákiában törvénybe iktatták, hogy a kutya már nem vagyontárgy, hanem élőlény. Reméljük, a következő élőlény, amelyet a jog is elismer élőlénynek, a szú lesz. Itt az ideje a szújogok kiszélesítésének. Nem kell főemlősi gőgtől hajtva csak az alattunk egy-két polccal megrekedt élőlényeket babusgatni. Az egyedfejlődés szúrágta stelázsirendszerében mindenki egyenlő. Hol mi rágjuk őket, hol ők rágnak minket. Minden csak idő kérdése.