Amiről nem beszélünk

Éppen bronzot nyert a szlovák hokiválogatott, amikor Bandika és Ervin megtudták, hogy sztrájkbizottság alakult a magyarországi Tungsram gyárakban. Először azt hitték, kacsa, illetve korszerű kifejezéssel élve álhír. De nem volt az, úgyhogy elolvasták még egyszer. A Tungsram Dolgozók Független Szakszervezete és a Nagykanizsai Fényforrásgyár Demokratikus Szakszervezete közösen adott ki közleményt, melyből kiderül, hogy a helyzet finoman szólva is súlyos. A hagyományos világítástechnikai termékek piaca egyre szűkül, a vállalat vezetésének az ajánlata és az érdekképviseletek jogos követelései közt szakadék tátong. Furcsa – kapott a pohara után Bandika. Eddig erről sosem beszéltünk. Ervin a szürke negyven árnyalatában pompázó domboldalon felejtette tekintetét, és csak azért nem kapta fel a vizet, mert a Newcastle az angol bajnokságban a hétvégén pontot tudott rabolni a West Hamtől. Tudja, kedves kuzin – masszírozta tekintetével tovább a domboldalt –, egy időben furcsa szenvedélyem támadt, gyűjtöttem a bevásárlólistákat. Volt már német, angol, svéd, román, orosz, lengyel, meg persze szlovák és magyar is. Aztán egyszer, egy nadrágzsebben véletlenül rábukkantam egy olaszra. Aprócska, négyrét hajtott zöld papír volt, rajta kék tintával félénk betűk, hat sorba rendezve. „Banane, aceto b., fette biscottate, mele, kamut, carta igienica” – ennyi állt a papíron. Mindegyik nyilvánvaló volt, kivéve a kamut. Persze a rejtély felét az adta, hogy az u betű egyik szára nem volt rendesen felhúzva, így kamitnak is olvashatták sokan. Bevallom önnek töredelmesen, sokáig közéjük tartoztam én is.

Aztán mi történt? – kérdezte türelmetlenül Bandika, mire Ervin elmondta, hogy nem sokkal azután lett Csehország miniszterelnöke a harmincöt éves Stanislav Gross, és azon a nyáron robbant fel a törökbálinti petárdaraktár is, amely három ember életét követelte. Úgy értem, a kamuttal mi lett? – emelte fel a hangját Bandika, és ismét a poharáért nyúlt. Ervin elnézést kért, és elmesélte, hogy a rejtélyt végül véletlenül fejtette meg. Irán északkeleti, Horászán tartományáról volt szükségem néhány információra, felütöttem a lexikont. Persze nem Horászánként kerestem, hanem helytelenül, Khorasanként, mire elolvashattam, hogy a khorasan, más néven pártus búza vagy kamut, egy nagyon régi és nagyon tápláló gabonaféle, amely Egyiptomból származik, így a gabonafélék fáraójának is nevezik. A gabonafélék fáraója – ismételte bágyadtan Bandika. Érdekes. Csak hát… hogy is mondjam... nem szoktunk róla beszélni – felelte csalódottan. Miért, a Tungsramról meg a Nagykanizsai Fényforrásgyárról szoktunk? – kérdezett vissza Ervin. Nem szoktunk arról sem – ismerte el még csalódottabban Bandika. Abban viszont mindketten egyetértettek, hogy néha azokról a dolgokról is beszélni kell, amelyekről nem szoktunk.

A szerző a Vasárnap munkatársa