Ez a rendszer, válasszatok!

Elsőre akár úgy is tűnhet, hogy a pártok a javaslatokkal megpróbálják elterelni a figyelmet a fontosabb dolgokról. Pedig a szlovákiai választási rendszer tényleg elég rossz, és az utóbbi évtizedek politikai-közéleti nyomorát is részben a választási szabályoknak köszönhetjük.

Amikor a választási rendszerekről beszélünk, szögezzük le, hogy nincs belőle ideális. Alapesetben elmondható, hogy egy jó rendszernek a célja leképezni, kit szeretne parlamentben és kormányon látni a lakosság – csakhogy ez a két alapvetés eleve ellentétben áll egymással. 

Néhány intézkedés segíthet a stabilabb kormányok létrehozásában, cserébe hagyja túlnyerni az erősebb pártokat. Más rendszerek lehetőséget nyújtanak arra, hogy minél több csoport képviseltesse magát a törvényhozásban, de pont ezért sokkal nehezebbnek is bizonyul a folyamatos egyezkedés és egy stabil kormány üzemeltetése. 

A szlovákiai rendszer 2023 óta alkotmányba bebetonozott jellegzetessége az egységes, egy országos választási körzetből álló lista, valamint az arányos képviselet.

Mit hozott az országnak a választási rendszere?

Például a jelenlegi káoszt és a képviselők presztízsének leépülését. Egyszemélyes pártokat, amelyek a listavezető személyes, országos népszerűségére építve emelkedtek nagyon magasra, hogy aztán nagyot is bukjanak. 

Csak a közelmúltból Igor Matovič és Boris Kollár listáin gyakran teljesen fogalmatlan emberek jutottak be a parlamentbe, akik jobb esetben csendben maradtak, rosszabb esetben pedig záros időn belül kiderült, hogy kalandorok, esetleg vállalhatatlanok, és kiléptek a pártjukból. 

Az országos lista miatt történhetett meg az is, hogy a nagyon jó választási eredményt elérő alakulatok középső-hátsó régióiba kerülő képviselők a vezetők farvizén jutottak a parlamentbe, és azon túl, hogy felvették a fizetésüket, sok vizet nem zavartak. Hogy aktuális példát mondjunk: az SNS-frakciót megmentő Smer-képviselőről, Dušan Muňkóról konkrétan 896 választópolgár gondolta az egész országban, hogy van értelme személyesen is támogatni egy karikával. Ennél a Magyar Szövetség listájának 68 jelöltje is jobban szerepelt.

Pusztán a szebb napokat is látott parlament presztízse szempontjából például sokkal értelmesebb lenne, ha mondjuk a megyei listák elvét követve a régiókhoz valóban kötődő, értelmezhető személyes népszerűséggel rendelkező képviselők jutnának be egy-egy választás után, megyei listákon. 

Segítene ez az intézkedés a parlament stabilitásán? 

Valószínűleg nem, és az se garantált, hogy kevesebb nehéz ember ülne a képviselők között. De az biztos, hogy jobban kötődnének a saját választóikhoz. És talán-talán megerősödne valamiféle szerves, egészséges kapcsolat a parlament meg a helyi választópolgárok között. Hasonló módon jogos érveket lehet felhozni más tervek mellett is, ahogy egyébként ellenük is.

Érthető a nyilvánosság félelme attól, milyen módon torzítanák a pártok a maguk javára a választási rendszert akkor, ha alkalmuk lenne belenyúlni a szabályokba. De attól, hogy a szlovákiai választási rendszer lényege nagyjából huszonöt éve érintetlen, még nem számít szent tehénnek. És az állandóság egyáltalán nem azt jelenti, hogy maga a rendszer jó.