Amiről ez a sztrájk szól

A sztrájk mögött álló Szlovák Tanárok Kezdeményezése (ISU) január elején helyezte kilátásba a tiltakozás legradikálisabb formáját. Futottak néhány eredménytelen kört a Smer minisztereinél, kiderült, hogy semmi hajlandóság az egyezkedésre, sőt, Robert Fico szerint a pedagógusok helyzete egyenesen optimális. Így nem maradt más, mint hangosan tiltakozni és rámutatni arra, amit egyébként is mindenki tud: az oktatásügy egy nagyon mély gödör alján van, rendszerében nem versenyképes, a pedagógusok presztízse és javadalmazása egyaránt gyenge. 

Lett volna esély egyáltalán a megegyezésre? A Smer kategorikusan kizárta, hogy a választásokig bármi történhet az ügyben. De szlovákiai magyarként jól emlékezhetünk arra, hogy amikor nagyon kellett, például a magyar állampolgárság ügyében, a Smer egy alapvető törvény megváltoztatására is össze tudott rántani az utolsó pillanatban parlamenti ülést. Ha megvan az akarat, akkor a Smer cselekszik – de most nincs: egyezkedés és ígéretek helyett Fico felvette a tanárokat az egyre hosszabb „halállistájára”. 

Egyben a tőle megszokott, hisztérikus módon oktatta ki őket arról, hogy az állam majd tesz értük valamit, ha ők is tesznek az államért. 

A minisztérium a sztrájk kifulladásában bízik – az ennél jóval nagyobb, 2012-es sztrájk is csak napokig tartott, miután a tanári szakszervezet Smer-közeli vezetői megegyeztek egy szimbolikus fizetésemelésben. Minél tovább tart a jelenlegi sztrájk, annál nagyobb az esély, hogy a tanárok megunják az ellenük felheccelt közvélemény támadásait és meghátrálnak. Furcsa módon azonban talán nagyobb hasznot hajtanak a társadalomnak eközben, mint saját maguknak. A kampány során most először jelentkezik egy olyan probléma, aminek köze van az életszínvonalhoz, az ország általános elmaradottságához a Nyugathoz viszonyítva, és ahhoz, hogy a Smer négy éve alatt egy fontos területen, az oktatás fejlesztése terén semmit sem sikerült előrelépni. 

Igen, kampány idején természetesen átpolitizálódik egy ilyen megmozdulás. A jobboldal örül és üdvözli a sztrájkot, előtérbe kerülnek a szakági problémák (akár még a magyar iskolákat sújtó speciális gondok is), lehet szolidaritást vállalni azzal a réteggel, amelyik a következő generációkat oktatja. Viszont ez az egész kalamajka nem következett volna be akkor, ha Smer az általánosnak hirdetett osztogatásába bevonja egy kicsit a tanárokat is. De ők – sok más csoporttal egyetemben – valamiért nem fontosak Ficónak.