Amíg nem késő

Mindkettő fontos téma, s a javaslatok is értelmesnek tűnnek, piros pont jár értük. Van azonban egy ennél százszor fajsúlyosabb kérdés, amit az MKP úgy kerülget, mint a forró kását, nevezetesen: mi lesz az MKP–Híd együttműködéssel, amit a választások után éppen az MKP-sok szorgalmaztak nagy vehemenciával. Úgy tűnik, ebben a kérdésben saját csapdájukba estek, hiszen a választásokat követő, Híd által kezdeményezett találkozót azzal utasították el, hogy Bugárék koalíciókötése új helyzetet teremtett.

Való igaz, de most aztán mi legyen? Meddig lehet húzni ezt a várjunk még egy kicsit, majd meglátjuk, hogyan alakul a helyzet időszakot? Úgy tűnik, erre a kérdésre az MKP-ban sem tudják a választ.

Pedig lépni kellene. Egyrészt, a politikai helyzet olyan, hogy a delphoi jósda sem garantálná, a kormány kihúzza-e a négy évet. Ahhoz viszont, hogy a két párt együtt induljon a választásokon – mert valójában erről szól a történet, nem elég két hónappal a voksolás előtt találkozni. Egy ilyen volumenű együttműködést évekig kell előkészíteni, különböző bizalomépítő lépésekkel.

Igen, értjük, az MKP kicsit az arculatvesztést kockáztatja, ha most egyszeriben azt mondja: jó, átgondoltuk a dolgot, kormánykoalíció ide vagy oda, mégiscsak leülünk tárgyalni a Híddal. Az viszont tény, hogy minél később teszi ezt meg, a vesztesége annál nagyobb lesz. Az eddigi húzódozás még elkönyvelhető kezdeti sokként, amiből magához kell térnie a pártnak, ám sokkal tovább már nem lehet húzni. Bár a Híd koalíciós döntését e hasábokon nem győzzük kritizálni, azt tényként kell elfogadni. Persze, lehet ez a tény kizáró ok is az együttműködés szempontjából (hiba lenne), csak akkor ezt nyíltan ki kell mondani: vagy a koalíció, vagy az MKP. Punktum.

Ebben a helyzetben a Híd is tehetne egy gesztust az MKP felé, ha komolyan gondolja az együttműködést: elfeledve az előzményeket újabb találkozót indítványozhatna. Ez mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtene: az MKP szempontjából sokkal kisebb lenne a presztízsveszteség, a Híd pedig, amely kormányzati pozíciójából adódóan mégiscsak az erősebb szerepében van, megmutathatná nagyvonalúságát.

Márpedig az együttműködésre mindkét pártnak szüksége van, hiszen reális a veszélye annak, hogy a következő választások után már nem lesz magyar képviselet a parlamentben. A józan ész tehát azt diktálja, hogy mind a Hídnak, mind az MKP-nak félre kellene tennie a sértődöttséget és a taktikázást, és el kellene indulnia a másik felé. Amíg még nem késő.