Ami a túszdrámához vezetett

Az elnökválasztás után néhány hónappal azonban Csecsenföld háttérbe szorult számos más válsággóc mögött, annak ellenére, hogy az orosz fegyveres erők továbbra is folytatták hadműveleteiket a térségben. A híradásokban néhányszor megemlítették a hadsereg akcióit vagy a csecsenek partizánmegmozdulásait, miközben az orosz hadsereg tartósan több tízezer (50-60 ezer) fős erőt állomásoztatott Csecsenföldön, amely megpróbálta pacifikálni a területet.

Az intenzív hadműveletek ellenére bebizonyosodott, hogy Moszkva képtelen tartós rendezést elérni Csecsenföldön annak ellenére, hogy a területet gyakorlatilag letarolták a hadműveletek. Egészen a tavalyi év szeptemberéig a csecsenek még számíthattak a világ közvéleményének és a nyugati nagyhatalmak – szóbeli – támogatására vagy legalább részvétére. Szeptember 11-e azonban ezen a téren is jelentős változásokat hozott. Oroszország egyértelműen az Egyesült Államok oldalára állt a terrorizmus elleni hadjáratban, beleértve a konkrét afganisztáni segítségnyújtást is. Ennek köszönhetően viszont Washington és szövetségesei nem igazán feszegették a csecsenföldi hadműveletek következményeit a moszkvai kormánynál. Jó példája a megváltozott nyugati hozzáállásnak a csecsen fegyveresek megjelölése is, akiket szeptember 11-e előtt még sokszor szabadságharcosoknak neveztek, mára viszont terrorista lett belőlük (persze ez ebben a formában nagyon nagy mértékű leegyszerűsítés, de a gyökeres fordulat illusztrálására kiválóan alkalmas). A csecsen problémára is érvényes az a folyamat, amely szeptember 11. után nagyon megerősödött, mégpedig a radikálisabb etnikai, vallási csoportok iránti sokkal alacsonyabb szintű tolerancia. Természetesen nagyon nehéz megállapítani a határt a szabadságukért küzdők és a szabadság jelszavát csak kihasználó terroristák között. Ennek megfelelően a terrorizmusnak is több mint száz definíciója létezik, amelyek gyakran a szerző politikai, illetve ideológiai hátterétől függenek.

Definíciók szerint a polgári célpontok (személyek) elleni erőszak alkalmazása valamilyen ideológia nevében vagy politikai cél elérése érdekében terrorizmusnak minősül. A kulcs tehát, nagyon leegyszerűsítve, a célpont és az eszköz. Természetesen nincs az a mérvadó forrás – kivéve néhány iszlám országból hallható, nem feltétlenül hivatalos hangot – amely a moszkvai színházban történteket ne nevezné terrorizmusnak, mint ahogy egyértelműen az is. Érdemes viszont röviden megvizsgálni, mi vezethetett a moszkvai akcióhoz. A New York-i és washingtoni terrorakciók után – ahogy említettük – a nyugati világ sokkal elnézőbb lett Moszkvával szemben Csecsenfölddel kapcsolatban. Ennek következtében a csecsenek elvesztették a – legalább – formális támogatást és a világ közvéleményének figyelmét is. Ezenkívül radikálisabb csoportjaikat egyértelműen terroristának minősítve az Egyesült Államok és szövetségesei nyomást gyakoroltak azokra az államokra, amelyek azelőtt az erkölcsi támogatáson kívül más eszközökkel (elsősorban anyagiakkal) is támogatták a csecseneket. Ide sorolható például Törökország, Grúzia vagy az iszlám országok egy része, elsősorban Szaúd-Arábia vagy Jordánia (érdemes megjegyezni, hogy míg a szaúdiak vagy más iszlám országok vallási okok miatt támogatták a csecseneket, Törökország és Grúzia esetében kifejezetten stratégiai-geopolitikai okok, konkrétan Oroszország kaukázusi és Kaukázuson túli befolyásának meggyengítése játszottak legfontosabb szerepet). Annak ellenére tehát, hogy teljesen nem sikerült ezeket a kapcsolatokat a csecsenekkel felszámolni, jelentősen csökkent a csecsenek támogatottsága és ennek következtében lehetőségeik az orosz erőkkel szembeni harcra. A csecsenek tehát egyre inkább elszigetelődtek/elszigetelődnek.

Ennek következménye valószínűleg a moszkvai terrorakció is. Nyilvánvaló, hogy a terroristák követeléseit nem lehetett teljesíteni. Fokozottan érvényes ez a legfontosabb követelésre, az orosz haderő egy héten belüli kivonására Csecsenföldről. Ez egyrészt technikailag is lehetetlen – több tízezer főt átvezényelni egy hét alatt –, másrészt pedig ennek politikai következményei felmérhetetlenek Oroszország számára. Ez egy feltartóztathatatlan láncreakciót indíthatna, amely végül maga alá temethetné az orosz államot is a jelenlegi formájában. Ha ugyanis az oroszok de facto lemondanak Csecsenföldről, teljesen elvesztik befolyásukat a Kaukázus térségében. Ezenkívül a kivonulás könnyen precedenst teremthet más, az Orosz Föderációból való kilépéssel szintén kacérkodó terület, elsősorban Tatárföld számára (Tatárföld esetleges elszakadási törekvései elfogadhatatlanok Moszkva számára, hiszen így le kellene mondaniuk az ottani jelentős olajkészletekről, valamint egy független Tatárföld kettéhasíthatná Oroszországot és gyakorlatilag elvághatná a szibériai és távol-keleti orosz területeket az európai részektől). A moszkvai terror-akció célja tehát elsősorban a figyelemfelhívás lehetett, a világ politikai közvéleménye elvesztett figyelmének visszaszerzésére irányult. Természetesen szerepet játszott az Oroszországra mérendő csapásmérés súlya is – annál is inkább, mivel mindez az orosz állam szívében, Moszkvában történt – de ha csak ez lett volna a cél, akkor a terroristák minden alkudozás és követelőzés nélkül felrobbantják a színházat. Ezzel kapcsolatban nagyon találóan jegyezte meg az egyik vezető amerikai napilap, hogy Oszama bin Laden gondolkodás nélkül felrobbantotta volna a moszkvai színházat, minden kommunikáció vagy követelés közlése nélkül. Az elmúlt napok eseményei mindenki számára ismertek, következményük azonban egyelőre még nem teljesen. Mindenesetre biztos, hogy az akció ugyan újra felhívta a világ közvéleményének figyelmét a csecsen konfliktusra, azonban valószínűleg éppen ellenkező hatást ért el, mint az a csecsenek „ügyének” kívánatos lenne. Ezután ugyanis még sokkal inkább a terrorizmussal fogják azonosítani a csecseneket, akcióikat pedig szinte kivétel nélkül terrorista akciónak fogják bélyegezni. Ezzel pedig sokkal nagyobb kárt okoztak a csecsen népnek, mint a szeptember 11-ét követő események. Ezenkívül nem lehet figyelmen kívül hagyni a túszejtő akció után elkezdett orosz hadműveleteket sem Csecsenföldön. A világ közvéleménye ezeket is sokkal nagyobb megértéssel fogadta és nem is fogja úgy elítélni, mint azt tette az eddigi orosz katonai akciók után. Ráadásul ezek nagyrészt ismét csak a csecsen lakosság amúgy is óriási problémáit növelik, ami viszont további radikalizálódásukhoz vezet majd. A moszkvai színházban történtek tehát sokkal inkább ártottak a csecseneknek, ráadásul még inkább szabad kezet adtak Moszkvának a csecsen kérdés erőszakos rendezésére.