Állam, párt

„Közelinek” számít egy hírtévé és egy kevéssé olvasott lap, de azok sem egy Magyar Idők vagy az ottani megyei lapok. Ez látszik is a politikán: Fico nem ok nélkül dühöng állandóan a sajtóra. Bezzeg Orbán nem kapdos legyek után! 

Bár Orbán Viktor nem a médiapiac megszállása révén maradt másodszor is hatalmon, de a Fidesz nem véletlenül kezdett 2010-ben a közmédia beszántásával. A Fidesz médiapolitikájának komoly érdemei vannak abban, hogy a magyarországiak egyharmada tartósan rá szavaz. Magyarországon Bašternák tévét, nem lakóparkot (na jó, azért azt is) venne a gazdának. 

Nemrég kiderült, hogy a magyarországiak 70 százaléka nem büntetné a hajléktalanságot, ahogy azt egy friss törvény elrendelte. De a mindent elöntő kormányzati migránsozás elején, 2015-ben sem rettegtünk még ennyire a menekültektől: akkor a magyar társadalom többsége még nem zavart volna el minden menedékkérőt. Ma már a magyarországiak 62 százaléka senkinek sem engedné az Európán kívüli, szegényebb országból érkezők közül, hogy letelepedjen. A második legelutasítóbb Csehországban ez az arány csak ennek a fele, 31 százalék. (Mellékszál: vajon a jogerősen 2 évre ítélt volt macedón exminiszterelnökre, a Magyarországon menedékjogot kérő Gruevszkire is ez a sors vár? Kiadják-e országának Orbánék, ahogy az azeri baltás gyilkos Safarovot? Az egyik macedón tévé szerint Gruevszki OV villájának vendége. Ez valószínűleg nem igaz, de

van ember, aki el tudja képzelni, hogy kimenne Gruevszkiért a magyar rendőrség? Vagy bárki el tudja képzelni a magyarországi közmédiáról, hogy lehozna egy titkos Orbán-beszédet?) 

A második világháború után, a náci és a sztálini propagandagépezet hatékonyságát megtapasztalva a médiaelmélet hajlamos volt Pavlov kutyájaként látni a média közönségét: amit betáplálnak odafent, arra nyálcsorgatással (ha olyan az üzenet, akkor gyűlölködéssel, ha olyan, akkor – balos és jobbos médiakritikusok szerint egyaránt – fogyasztásmániás konzumidiótaként) reagál az ember. Később ez a médiaelméleti iskola erősen árnyalódott: eszerint szelektíven dekódoljuk a médiaüzeneteket, nem feltétlenül a propagandisták szándéka szerint értékelünk. Most mintha megint a frankfurti iskolának lenne igaza: ha tartósan, minden csatornán ugyanazt az üzenetet kapjuk, egy idő után a mag kikel.

De a goebbelsi vagy sztálini propaganda azért lehetett sikeres, mert a náci és a szovjet állam totális diktatúra volt, minden önálló társadalmi, intézményi alrendszert felszámoltak. Magyarország nem tart itt (lásd a modern autoriter kormányzásokról szóló definíciós vitát), de a két szomszédvárnak nem csak a médiapiaca különbözik. Odaát egyre előrehaladottabb a folyamat, melyben az állam szervei, intézményei az uralkodó párt szolgálatába álltak. Hiába kormányoz demokratikus legitimációval a Párt, ha hangfelvétel bizonyítja, hogy pártgyűlésen választották ki egy településen, hogy ki nyerhet trafikot; ugyanígy párttagok döntötték el, hogy a helyi kórház melyik nyugdíjaskorú orvosa dolgozhasson tovább; állítólag a Fidesz helyi, megyei erős emberei, országgyűlési képviselői rendszeresen megkapják a listát a körzetükben kiírt uniós pályázatokról, és be kell jelölniük azokat a cégeket, amelyek nyerhetnek, s azokat, amelyek semmiképp sem. Ilyenkor már nem beszélhetünk saját szabályok, intézményi ethosz szerint működő államról. Az unió csalásellenes hivatala által bőségesen bizonyítékolt, Orbán vejének cégét érintő esettel kapcsolatos magyarországi nyomozás leállítása csak a jéghegy csúcsa.

Itt, Szlovákiában, ha nehezen is, de csak mennie kellett Tibor Gašpar rendőrfőkapitánynak, Kaliňáknak, Ficónak. Holott ugyanaz a kormány maradt hatalmon. Fico pedig (talán) lakást keres.

Nem az ellenzéki pártok, hanem a független intézmények jelentik az igazi ellensúlyt a kormányzati főhatalommal szemben.

Védtelen, a propagandának kiszolgáltatott az a társadalom, melynek tagjai mindenhol ugyanazzal a hatalmi logikával és erővel találkoznak. Ahol minden intézmény kussol, lapít, próbálja megúszni, mert az állam a közjó helyett a párt szolgálatába állt.

Tudták, hogy a szocialista Csehszlovákiában négy párt is volt? Formálisan. Egy intézményi cégért ki lehet tenni bárhova.
A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró