Mivel napról napra fokozódó aggodalommal követem az új földtörvény körüli közbeszédet, az Új Szó 2003. december 27-i számában kérdéseket fogalmaztam meg Gál Gábor pozsonyi parlamenti képviselő, az ügy szakértője számára.
Aland, sziget a kisebbségekért
Új Szó, 2003. szeptember 3.: „A törvénynek vannak lábjegyzetei is, azokból kiderül, hogy 1948 elé is lehet menni... Eszerint azok a személyek is visszaigényelhetik a földjeiket, akiktől különböző törvények alapján – például a Beneš-dekrétumok értelmében – kobozták el tulajdonukat.”. Majd szintén a 26/1948-as törvényre hivatkozik, ám végül mégis oda lyukad ki, hogy „a január 1-jétől életbe lépő törvény alapján már gond nélkül vissza lehet adni az 1948 előtt jogtalanul elvett földeket is”.
Új Szó, 2003. szeptember 27.: „Ami a Beneš-dekrétumokat illeti, a kormányzási ciklus legelején, a koalíciós szerződésről folytatott tárgyalás során az MKP kötelezte magát, hogy a mostani megbízatási időszakban nem fogja feszegetni e problémakört.” Hogy az MKP ehhez mikor kapott felhatalmazást választóitól, azt most ne firtassuk. A lényeg az egyes nyilatkozatok közti ellentmondásosság. Melynek kapcsán felmerül a kérdés: ha egy jogi szövegek közt járatosabb újságolvasó számára is követhetetlen a törvényalkotók kommunikációja, miként igazodhatnak ki azon a kevésbé tájékozottak?
De térjünk át az 1948 utáni időszakra, amivel kapcsolatban Gál Gábor megjegyzi, „senki sem állította”, hogy az új törvény minden 1948-nál későbbi földjogi törvényt orvosol. Ami igaz is. Nem állították. De folyamatosan sugallták. Elég egyetlen, a témában megjelent újságcikket megnézni: mindenhol 1948 és 1989 közti államosításokat említenek. Általánosságban. Ez tehát ismét megtévesztő. Hiszen, mint a képviselő úrtól megtudtuk, a január elsejétől hatályba lépő jogszabály az 1949-es „csorbatói szerződés – jegyzőkönyv – értelmében elvett földtulajdont sem rendezi”. Más vélemények szerint azonban a csorbatói szerződés nem része a szlovák jogrendnek, sohasem ratifikálták, tehát ez alapján „hivatalosan” nem is kobozhattak el földtulajdont. Vagyis az érintett földterületeknek – köztük a bős-nagymarosi vízlépcső környékének – jogi státusa a jövőben is rejtély marad. A továbbiakhoz pedig némi magyarázat – Finnországból. Pontosabban Alandról. A Finnország és Svédország közt elterülő szigetcsoport Európa legnagyobb önállósággal rendelkező autonóm térsége. A Népszövetség tanácsának 1921. januári döntése nyomán Aland hivatalosan Finnország része, a finneknek a tartományban azonban garantálniuk kell a svéd nyelv megőrzését és – ami igazán érdekes – a földtulajdon helyi kézben maradását! Alandon – annak ellenére, hogy Finnországban járunk – földet csak alandiak, azaz svédek birtokolhatnak (a tartományi kormány egyes esetekben tehet kivételeket). Alandi állandó lakos pedig a törvények értelmében csak olyan személy lehet, aki legalább öt évig él a tartományban, s utána sikeres nyelvvizsgát tesz svéd nyelvből. A szigetcsoporton emellett alapítványok is működnek, szintén a „svéd” föld védelme érdekében. Finnország uniós csatlakozása előtt a finn tárgyalódelegációnak komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy az EU kivételes bánásmódban részesítse Alandot a földtulajdonszerzés terén. De sikerrel jártak. Felmerül a kérdés: vajon miért volt minderre szükség? Miért nem vásárolhat Finnország bármely lakója Aland tartományban földet? Válasz: azért, mert tudják, hogy az alandi földek esetleges finn kézbe kerülésével az Alandon élő, csupán 24 ezer lelket számláló svéd közösség akár egy szempillantás alatt felmorzsolódhat. Az új szlovákiai földtörvény esetében pedig éppen ennek a veszélye áll fenn. Hiszen – ahogy az alandi ellenpélda is rámutat – a földtulajdon elvesztésében hatalmas asszimilációs erő rejlik. Ha az idős, sokszor tájékozatlan emberek nem fogják (tudni) megerősíteni tulajdonjogukat földjükre, nemcsak a saját maguk lába alól rántják ki a talajt, de egyúttal a – Felvidéken még ma is elvont nyelvi fogalomként kezelt – területi autonómia lehetősége is egyre kilátástalanabbnak fog tűnni. Arról nem is beszélve, hogy e végtelenül megalázott, szerencsétlen, nyomorult nemzet koporsójába újabb szeg kerül.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.