Aláírni nem elég

Elég összehasonlítani vele a nyilatkozat szövegét, és rögtön világos, hogy egy dolog valamit aláírni, és teljesen más dolog az aláírtak szerint cselekedni. 

A nyilatkozat szerint a három legfőbb közjogi méltóság ügyelni fog arra, hogy az „Európai Unióban és a NATO-ban közösen elfogadott nyilatkozatokat világosan és felelősségteljesen kommunikálják. És nemcsak külföldön, hanem idehaza is, amikor a választókhoz szólnak. Ha a kormányfő ehhez tartotta volna magát eddig, nem mondhatta volna például a Krím megszállását követően Oroszországgal szemben elfogadott nemzetközi szankciókra, hogy helytelenek. Ugyanis ez azt sugallja az állampolgároknak, hogy a közös uniós szankciók elfogadásához semmi közünk, az az „ő” döntésük (Brüsszelé). Bár az ilyen beszéd Ficótól elég világos, de a legkevésbé sem felelősségteljes. 

A közös nyilatkozatban arról is szó esik, hogy az ország védelmi kiadásait fokozatosan a szükséges szintre kell emelni „szövetségeseink bizalmának megőrzése érdekében, a modernizációt pedig átláthatóan és hatékonyan kell végrehajtani”. Ha eszerint járna el a parlament elnöke, akinek pártja egyúttal a védelmi minisztert is jelölte, akkor legalábbis egyformán viszonyulna Svédországhoz és Oroszországhoz. Nem pedig úgy, hogy az egyik államot lobbizással vádolja meg és el sem utazik oda, a másikat viszont felkeresi – mintha Moszkvában még sose hallottak volna a lobbizásról meg a korrupcióról. És egyelőre a minisztere sem úgy viselkedik, mintha érdekelnék a nyilatkozatban foglaltak – tehát hogy a modernizációt a NATO-rendszerekkel és a nyugati normákkal összhangban kell végrehajtani. Az államfő, a kormányfő és a házelnök abban is egyetértett, hogy Szlovákia jövője a mag-Európában van és támogatni kell a mélyebb integrációt, egyebek mellett mert az „összhangban van a demokrácia alapértékeivel, a jogállamisággal, az emberi és szabadságjogokkal, melyek államunk alapjait képezik”. 

Nos, hát ha ezek az értékek annyira fontosak a kormányfőnek és a házelnöknek, akkor az állami szervezeteket miért pártkatonákkal tömik tele, és miért az állami ellenőrzés alá tartozó intézmények jelölnek embereket az állami ellenőrző szervekbe? 

Ha valóban olyan fontos a jogállamiság, akkor a törvények helyett miért emberek uralkodnak itt, és a törvény előtti egyenlőségre már nem is érdemes szót vesztegetni. Ha Robert Ficónak valóban olyan fontosak az emberi és szabadságjogok, akkor végre ne nevezze „emberjogi álszenteskedőknek” azokat, akik ezeket a jogokat próbálják védeni. 

A három legfőbb közjogi méltóság nyilatkozata az EU-ról és a NATO-ról lefektette, hogy hogyan, milyen kritériumok alapján értékeljük a törvényhozó és a végrehajtó hatalom képviselőit. Köszönjük, szívesen megtesszük. 

A szerző a Trend hetilap kommentátora