Akik két fővárosban vannak otthon

Az egyik ilyen konferencián a betanult, sikerorientált kulcsszavak („fejlődési potenciál”) között két országról esett a legtöbb szó: Kínáról és Szlovákiáról. Leegyszerűsítve nagyjából azzal az üzenettel, hogy egy magyarországi cégnek ma Kínába kell megérkeznie, és Szlovákián át érdemes oda elindulnia. Szlovákia az, ahol például egy budapesti központú cégnek legkönnyebb a piacra lépni, ahol a távolság nem probléma, és ahol a „humán tényezőből” fakadó akadályok (nyelvtudás, helyismeret) éppen a szlovákiai magyaroknak köszönhetően könnyen megkerülhetőek.

Szlovákia tehát egy tesztország a magyarországi piac számára, ahol már Párkányba, Komáromba vagy Pozsonyba ingázva találkozni lehet az áruszállítás vagy cégalapítás kérdéseivel, és bele lehet tanulni egy sor hasonló, nem túl izgalmas probléma kezelésébe. Bizonyára így van ez fordítva is, bár a szlovák vállalkozások számára inkább Csehország adódik, mint első célpont.

Mit jelent ez a szlovákiai magyarok számára? Egy jó és egy rosszabb hírt biztosan.

A jó hír az, hogy itt valósággá válik az a kisebbségi idea, hogy aki két nyelven tud, két országban van otthon. Hogy a kétnyelvűség (és egyfajta kétlakiság) komoly előny. Ez különösen fontos üzenet a mai világban, ahol a dunaszerdahelyi magyar családok nagy számban íratják a gyerekeiket szlovák iskolába éppen azért, hogy az életben „jól tudjanak érvényesülni”. A magyar–szlovák közös vállalkozások száma, a két ország közti gazdasági adatok azt mutatják, hogy a használható kétnyelvűség is rettentő nagy érték, és hogy aki két nyelven tud, az két fővárosban van otthon, két helyen is érvényesülni tud. (Sőt, magyar- és szlováktudással Prágától Bukarestig megtalálhatjuk az „anyanyelvi” kapcsolatokat.)

A felvidéki civil erők jó ideje próbálják semlegesíteni a „gyerek érvényesülését” hangoztató, önfelszámoló atmoszférát, főleg sikeres helyi magyar életutakkal: közéleti személyiségek sora bizonyítja, hogy magyarként (és magyar iskolában tanulva) Szlovákiában sikeressé lehet válni. Talán a magyar–szlovák gazdasági kapcsolatok kissé személytelen adatai is meggyőzőek és érvként használhatók a kétnyelvűség mellett, ezekhez ugyanis nyilván rengeteg ember munkájára van szükség. Ugyanezt szépen mutatják az állásportálok is: nem kevés cég keres Budapesten szlovákul beszélő alkalmazottat, és ugyanez a helyzet fordítva is, Pozsonyban magyarul beszélőt.

És akkor ebből jön a rossz hír: a magyar–szlovák gazdasági fejlődés eléggé fővárosközpontú, és nem segíti automatikusan a határvidékek fejlődését. Ebben a pillanatban a legnagyobb magyar állásportálon több mint 50 embert keresnek szlováknyelv-tudással, de több mint felét Budapesten. És per pillanat egy cég sem érdeklődik szlováktudás iránt Nógrádban vagy Borsod-Abaúj-Zemplénben.

Az „egységes gazdasági tér” önmagában nem hozta meg a gyenge infrastruktúrájú határvidékek fejlődését, de egy gömöri utazás erről sokkal meggyőzőbb bizonyíték, mint az állásportálok adatai. Úgyhogy a határrégiókban még van bőven helye a pénznek; sikerorientált nyelvezeten, még bőven van Gömörben fejlődési potenciál.