Aki csak legyint, további lopásra biztat

Önmagában az az attitűd már nagyon káros, hogy valamin nem is akarunk változtatni, még akkor sem, ha rossz nekünk. Mi lett volna a világtörténelemmel, ha a népvándorlók legyintenek, hogy „úgysem tudjuk legyőzni Rómát”, vagy harminc éve a keleti blokk lakói azt mondják, „úgysem omlik le a vasfüggöny”. A struktúrákat mi, az állam polgárai képesek lehetünk alakítani, ha nem adjuk fel a reményt. Sőt, alakítunk abban a minőségünkben is, hogy egy-egy város vagy falu lakói vagyunk, hogy egy-egy közösségbe tartozunk, hogy az unió tagjai vagyunk. Ezeket a mostani intézményeket is állampolgárok vágya építette, és más állampolgárok akarata alakítja – csiszolja vagy rombolja.

A 21. század a digitalizációval indul, és fogalmunk sincs arról, hol ér véget. Az biztos, hogy az adatok gyors áramlása, könnyű megszerezhetősége alaptétel. Kezdjük alkalmazni a közigazgatásra. Az adatok jellegzetesen elektronikus formában születnek meg. Nem kell a cégnyilvántartásra vagy a kataszterre korlátozni. Az északi társadalmakban folyamatosan zajlik a vita arról, hogy az emberek adóbevallása legyen-e nyilvános; Észtországban mindenki láthatja, ki és mikor fért hozzá államilag nyilvános adatához. El kell kerülni, hogy visszaéljenek vele, de azt is, hogy egyes politikai lobbicsoportok a szürke zónákban zavartalanul pumpálják ki az adópénzeket a saját számláikra.

Részben erről szól az, hogy a társadalmak eltartanak olyan oknyomozókat, NGO-kat és watchdogokat (kb. az őrkutya megfelelője, azok a szervezetek, amelyek kormánytól függetlenül kormányzati eljárást, a kormány pénzköltését igyekeznek rendszeresen ellenőrizni). Ezek a szervezetek és személyek hasonlítják össze és fésülik át az adatokat, hívják fel a köz figyelmét az esetleges visszaélésekre. Ha eléri e szervezetek száma a megfelelő szintet, úgy minden politikai oldalnak meglehetnek a watchdogjai. Ez az ideális helyzet. Ez a fékek és ellensúlyok valódi, érdemi működése a modern demokráciákban.

Amikor megölnek egy újságírót, vagy megbélyegzik az ilyen szervezetek munkáját, az érintettek azokat a szempárokat tüntetik el, amelyek az ő kezüket nézik. A korrupció a modern technika eszközeivel elméletben jelentősen csökkenthető. A mi adónkból álló állami költségvetésnek követhetőnek kellene lennie. Ha az ebből születő adatokra nem vagyunk érzékenyek, ha csak legyintünk, a további lopásra biztatunk. Ne legyünk saját magunk, az országunk és társaink ellenségei. Minden euró, ami nem állami feladatot lát el, veszteség. Lehet, hogy nem a mi utcánkban: ott ég a villany, van út, jön a kukásautó. De ez nincs így mindenütt: attól működik egy állam területén élő emberek közössége, ha mindenki minden cent közpénzt hajlandó a fogához verni.