Akasszátok fel a kliséket

A halálbüntetés visszaállításának megpendítésével elbizonytalanodott, elbitangolt választókat csábítana vissza az egy a tábor miniszterelnöke. Mintha az akasztás lehetne a Jobbik népszerű rendszertagadó radikalizmusának ellenszere. Pedig halálbüntetés helyett egyszerűen börtönbüntetést kellene ígérni: a korrupciós portasöprögetés ezerszer erősebb érv lenne a régi csibész Fidesz mellett. Csak hát akkor a saját bizalmasok között is példát kellene statuálni egy konszolidációs politika jegyében. Esély erre? Csak akkor, ha tényleg nem lesz már más kerülőút, a bajnak 24. órájában. A végső kétségbeesésen kívül más aligha hozhat különböző társadalmi csoportoknak tett nagyvonalú kiegyezési ajánlatokat. Amíg nem lesz orkán a vereség szeléből, addig marad a dacos magyar macsó mentalitása, aki nem lép túl e mai faluvégi kurta kocsmán. Ilyen a természete ugyanis; ha igaza van, ha nem. (Szerintem egyébként gyakran van igaza, de ez nem jelenti azt, hogy mindig; sőt, igen gyakran nincs: halálbüntetés-ügyben sincs. Ez itt és most vegytiszta cinizmus vagy egy társadalmi visszatartó erejét sem bizonyított ösztönös szemet szemért harag. Melyik a rosszabb verzió felelős kultúrember vezetőktől?)

A halálbüntetés témája ráadásul vissza is üthet, hiszen az európai szervezetekben egyszerűen nem lehetséges a bevezetése, így az egész csupán színház, ami a felháborodások és érzelmek felkorbácsolása mellett legfeljebb arra jó, hogy töréseket mutasson meg a kormányzó erőkön belül. Keresztény politikus ugyanis nem támogathatja az élet misztériuma miatt. Így viszont hamar kiderül, hol választóvonal a kérdés, melyik kormánypárti csúcsvezető van a (szó rosszabbik értelmében) radikális-populista oldalon, s melyik marad a konzervatív-keresztény alapoknál. Így még bumeráng is lehet a V2-nek hitt újabb csodafegyverből.

Úgyhogy ezt a kereskedelmi bulvárműsorok telefonos szavazásaira emlékeztető konzultációs tematikát politikai önérdekből is hanyagolni kéne. Hogy kormányzati stratégáknak fülbemászóan sportosra fordítsam: most nem a futball hamisan ígérgető handabandázására lesz szükség kormányoldalon, hanem a felfelé kapaszkodó magyar jégkorongozók alázatára, szerénységére, közösségi erejére és kemény munkájára a hétköznapokban. Úgyhogy én azt mondom, ne a mégoly elvetemült gyilkosokat, ne is a királyokat akasszátok fel, hanem a kliséket, amelyekkel az elvesztett bizalomért szükséges aprólékos küzdést akarják helyettesíteni egyes öntelt és lusta mindentudók.

A szerző magyarországi publicista