Akár választásokat is képes lenne eldönteni a Facebook

Minden normális ember spontán és őszinte első reakciója az lehet, hogy „Mindent!”, hiszen egy ekkora címeres jószág, mint Donald, nem lehet az Egyesült Államok negyvenötödik elnöke. A megoldás amúgy is egyszerű. Zuckerberg vadul zongorázzon egyet a számítógépén, állítson át pár szűrőt, pár szabályt és tüntesse el Trumpot az amerikai választó szeme elől. Miután lezajlottak a választások, még jogosan be is zsebelhet ezért egy nemzet megmentője címet. Igen ám, de minden normális ember második reakciójának a dermesztő rémületnek kell lennie. Mert ebben a pillanatban tudatosítjuk, hogy egy vörös, göndör hajú fickó eredetileg koleszos-csajozós számítógépes találmánya ma ott tart, hogy eldöntheti, ki legyen a szabad világ ura. Hogy ez a kék micsoda nemcsak egy ártatlan kis közösségi izé, hanem több élű komoly fegyver?! Az irányítópult mögött pedig ott ül Mark, aki ugyan minden alkalmat megragad, hogy elmondja, a világ megmentése az igazi küldetése, de ő mégiscsak a világ egyik legnagyobb vállalatának vezérigazgatója. És mint ilyennek, mégsem az a fő célja, hogy a világot megváltsa. Igen, a Facebooknak valóban megvan minden lehetősége, és (vigyázat!) minden jogi alapja, hogy a fenti forgatókönyvet valóra váltsa. Az égvilágon semmilyen törvényt nem sértene ezzel. Más kérdés, hogy igencsak etikátlan húzás lenne. S ha kitudódna, hogy Mark belenyúlt az amerikai elnökválasztásba, az irdatlan felháborodást keltene. Véget nem érő diskurzus venné kezdetét a közösségi hálók szerepéről, a felhasználók tömegesen bojkottálnák a szolgáltatást, kongresszusi bizottságok foglalkoznának az üggyel, és nem utolsó sorban a cég részvényei zuhanórepülésbe kezdenének. Nem valami tetszetős forgatókönyv egy vezérigazgató számára. De mindez nem változtat a tényeken. Zuckerberg képes választásokat befolyásolni. És az is tény, hogy ha nem az USA, hanem egy „jelentéktelen” ország kapcsán bukna ez ki, három napnál tovább nem tartana a szenzáció, ráadásul mondjuk egy dél-amerikai állammal szemben korántsem olyan finnyás a közvélemény. Megszoktuk, hogy a világ egyes tájain vagy a helyi oligarchák, vagy a CIA, vagy az oroszok nyúlnak bele a választásokba. Meg sem lepődünk, hogy ezt már a Facebook is megtehetné, modern idők, nemdebár… A különbség viszont óriási. Míg az első módszer rengeteg időt, energiát és pénzt igényel, és minden esetben egyedi forgatókönyv alapján történhet, addig Mark megoldása jórészt uniformizálható, így könnyen adaptálható. Tavaly 98 alkalommal járultak az urnákhoz Guyanától Mikronéziáig a világ különböző pontjain, bő választékot kínálva ezzel a kísérletezni vágyóknak. Ne legyenek illúzióink, egészen biztos, hogy a következő párbeszédhez hasonló már elhangzott a Facebook közponjában. „Figyelj, Mark, próbáljuk már ki. Legyen abban az országban az elnök mégis inkább az a bajuszos.” És félek, Mark nem annyira „cukker”, hogy minden esetben azt mondja: „Kizárt”.