Ahol a kevés is elég

Mi ez, vadászgép? – kérdezte riadtan Bandika. Nem, csak egy kombájn, felelte nyugodtan Ervin.

A homályos tekintetű homárhoz címzett lakótelepi csapszékben ültek, hallgatták az arató-cséplő gépek nyughatatlan zaját, közben pedig a molnupiravirról beszélgettek. Bandika örömét fejezte ki, hogy Szlovákiában már több gyógyszertárban is kapható a koronavírus enyhébb lefolyását elősegítő kapszula. Egy baj van csak vele, nehéz kimondani a nevét. Mi van, ha az ember már beszélni is alig tud, annyira kínozza az omikron aktuális alvariánsa, a gyógyszertári ablaknál pedig még el kell darálnia, hogy molnupiravirt kérek szépen, ne adj’ isten ugyanezt szlovákul. Ervin csak legyintett, és a korsójában várakozó fácán után nyúlt. Naivnak tetszik lenni ismét. Hát a molnupiravirt az orvos írja fel, receptre. Nem kell semmit mondania a gyógyszertár ablakánál, csak odaadja a receptet, máris jön a molnupiravir. Viccet sem? – kapta fel a fejét ijedten Bandika. A gyógyszertárban ugyanis gyakran szokott viccet mesélni a pénztáros hölgyeknek. Legutóbb például azt, hogy: „Doktor úr, felírna nekem egy szemüveget? Hát én a hentes vagyok, úgyhogy szerintem is szüksége lesz rá.”

Néhány percig a lakótelep melletti tarlón várakozó szalmabálákat figyelték. Azt mondja meg nekem, mi alapján dönti el a mezőgazdász, hogy kockabálába vagy körbálába nyomatja a szalmát. Régen nálunk csak a kocka volt, azt hittem, az a régi, az új meg a kör. De 2022-t írunk, és látni ilyet is, olyat is. Válasz viszont nem érkezett, mert bemondta a rádió, hogy Richard Sulík gazdasági miniszter szerint Szlovákiának akkora gáztartalékai vannak, amelyekkel 2023 májusáig fog tudni fűteni. A hírek után ifjabb Sárközi Lajos és zenekara simította le egy hallgatóval a munkanap éleit, Bandika és Ervin pedig kényelmesen hátradőlt fehér műanyag székében. Látja, előnyei is vannak, ha az ember kis országban él, nem csak hátrányai – indult vissza az üres korsóval a pulthoz Bandika. Ráadásul a kis országoknak sokszor ugyanaz az előnyük, mint a hátrányuk – szólt utána Ervin. Ezt azért kifejthetné, mert úgy érzem, anakronisztikusan tetszett fogalmazni – torpant meg a kocsmaajtóban Bandika. Közben a rózsaszín alapon szürke párducmintás szalagfüggöny csíkjai közül próbálta kiszabadítani magát. Gáz, sör, benzin, kilométer, ész, vagy akár szavazat, de a molnupiravirt is ide sorolhatnám – válaszolta álnaiv képpel és egy vállrándítással Ervin. Amihez máshol, nagy országokban sok kell, ahhoz nálunk gyakran a kevés is elég. Néha sajnos, néha nem – rúgott a küszöbbe barna bőrszandálja orrával Bandika, majd eltűnt a rózsaszín alapon szürke párduc szalagjai között.

A szerző a Vasárnap munkatársa