Adópolitikai trükkök

A jövő évi költségvetés-tervezet harmadik változatára bólintottak rá szombaton a miniszterek. Legtöbbjük elégedetten, hiszen valamennyi tárcának juttattak pluszmilliókat, sőt, a közlekedésnek pluszmiliárdokat. A miniszterek mintegy a pluszpénzek fejében egyúttal rábólintottak azokra az intézkedésekre, amelyek a költségvetési hiány növelésének hivatottak gátat szabni. A tárcák igényeit az adókból fedeznék. Nem utolsósorban abból az adóbevétel-többletből, amely a hozzáadottérték-adó alsó és felső határa egymáshoz közelítése révén folyik majd be az államkasszába. Hárommilliárdnyi bevételnöveléssel számolnak annak köszönhetően, hogy a főképp az élelmiszerekre, a fűtési díjakra, sajtótermékekre, könyvekre stb. vonatkozó 10 százalékos hozzáadottérték-adót három százalékkal növelik, míg a huszonhárom százalékos adóét ugyanennyivel csökkentik, és átcsoportosítások történnek az egyik, illetve másik adókategóriába tartozó termékek, szolgáltatások között is. Jóllehet a pénzügyminiszter állítja, ezzel a módosítással az adóterhek nem lesznek nagyobbak, csupán a hozzáadottérték-adó visszatérítési rendszerének hibáival visszaélők érzik meg hatását, ez a módosítás óhatatlanul növeli az alacsonyabb jövedelmű háztartások kiadásait is. Főképp azért, mert ezekben a háztartásokban a kiadások nagyobb hányadát épp azok a termékek képezik, amelyek esetében az adó emelkedik.

Érthető törekvés, hogy a kormány olyan intézkedéseket próbál érvényesíteni, amelyek révén a költségvetésben a lehető legkevesebb betömetlen lyuk marad. Abban is van ráció, hogy az adórendszert próbálja mielőbb közelíteni az Európai Unióban megkövetelt gyakorlathoz. Az azonban, hogy a minisztereknek a vártnál lényegesen gyorsabban és zökkenőmentesebben sikerült megállapodniuk a költségvetési pénzek elosztásában, még nem jelenti azt, hogy mindenki elégedettségére tették, amit tettek. És itt nemcsak a mindennapi élet jelentős drágulását elfogadni kénytelen tömegekről van szó, hanem azokról a termelőkről (például építőipari vállalatokról), amelyek már most kifejezték nemtetszésüket, hogy termékeiket a magasabb – igaz, az eredetihez képest három százalékkal csökkentett – adótarifával sújtják. Az sem örvendetes, hogy a korábbi javaslatok esetében egy százalékhoz közelítő reálbér-növekedést emlegetett a pénzügyminiszter, a szombati javaslat megszületése óta már nulla és egy százalék közötti növekedésről beszélnek. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz reálbér-növekedés.

Jó lenne, ha a szociális megszorításokat, az árdrágításokat bejelentő miniszterek érvrendszerükben mindig érthető és valós tényeket sorakoztatnának fel. Számolni ugyanis nemcsak a miniszterek tudnak. Tud az egyszerű ember is, aki tisztában van vele: ha valaminek az adóját emelik, akkor az meg is drágul. Az ellenkezőjében azonban már nem olyan biztos.