A Haider-párt kulturális szóvivője, Helene Patrik-Pablé sietett figyelmeztetni, hogy Elfride Jelineket, az első osztrák Nobel-díjas írót azért tüntették ki Stockholmban, mert „sarat dobált Ausztriára”. Mintha olvasná azt a budapesti hetilapot, mely a magyar Nobel-díjast csak „Imre Kertészként” emlegeti, ekként jelezve: ők nem tartják magyarnak.
A „vörös pornóírónő” Nobel-díja
Szóval igazat állított az a berlini rendező, Christoph Schlingensief, aki tavaly a Burgtheaterben állította színpadra az írónőnek az iraki háborúról szóló drámáját, amikor kijelentette: „Jelinek szövegei nem idegnyugtató pasztillák. Jelinek inkább hasznos akar lenni, mint köztiszteletnek örvendeni.” Erre utal az is, hogy Jelinek nem csak műveivel vált ki vitákat, olykor botrányokat, emellett aktívan politizál. Fiatalon az osztrák kommunista párt tagja volt, és baloldali meggyőződését akkor is megőrizte, amikor már kiábrándult a bolsevik eszmerendszerből. Radikális feminista nézeteiért politikai ellenfelei „vörös pornóírónőként” gyalázzák. Az írónő, aki október 20-án tölti be 58. életévét, betegeskedik, ezért valószínűleg a decemberi stockholmi díjátadására sem tud elmenni. De sohasem marad adósa politikai ellenfeleinek. Például, amikor a Haider-párt 2000-ben a kormánykoalíció tagja lett, úgy csatlakozott az Európa-szerte tapasztalható felháborodási hullámhoz, hogy meghatározott időre betiltotta színműveinek előadását Ausztriában. Az igazság kedvéért hozzáteendő, hogy a jelenlegi kormány ugyan nem szereti Jelineket, és ő sem a kormányt („semmi közöm ehhez a társasághoz” – nyilatkozta), de Heinz Fischer, a szocialista államelnök gratulált, nyilván ezzel a gesztussal Jelinek nézeteivel is közösséget vállalt. És noha maga a Nobel-díj mindig kiszámíthatatlan és váratlanul érkezik, azért honfitársai már hozzászokhattak ahhoz, hogy Jelineket ismeri és elismeri a világ. 2001-ben például A zongoratanárnő című, magyarra is lefordított regényéből készült film a cannes-i fílmfesztivál nagydíját nyerte el. És még ebben a hónapban Prágába is el kellene utaznia, hogy átvegye az idei Franz Kafka-díjat és jelen legyen, amikor a prágai Nemzeti Színházban, a németnyelvű színházak fesztiválján, a bécsi Burgtheater bemutatja egy vízi erőmű építéséről szóló új drámáját, A Művet.
Elfride Jelinek irodalmi jelentősége félreérthetetlen Európában, a német nyelvterületen pedig nem csupán művészi erényeit méltatják, hanem (ritka az ilyen egyezés) egyszersmind az egyik legolvasottabb kortárs szerző. Immár a Svéd Akadémia is megkoszorúzta életművét. Olvasni kell, kellene írásait. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy ne feledkezzünk meg arról a politikai közegről, amely ebben az identitásával szüntelenül vívódó Közép-Európában minden olyan írót ellenségesen fogad, aki a nemzeti múltat, a társadalmi állapotokat kritikusan kezeli és nem hajlandó a nacionalista maszlagok ismételgetésére. Nemrég írtam arról, hogy a lengyel Nobel-díjast, Czesz#aw Mi#oszt magának a pápának kellett megvédenie azoktól a méltatlan támadásoktól, amelyek közvetlenül halála után elhangzottak. A magyar jobboldal nagyon nem szereti Kertész Imrét. Vagy másfél évtizeddel ezelőtti história, hogy a szerb nacionalisták miként kényszerítették önkéntes emigrációba a XX. század egyik legnagyobb szerb íróját, a sajnálatosan korán elhunyt Danilo Kišt. A legnagyobb belorusz író, Vaszil Bikov Finnországban talált menedéket, amikor Lukasenko uralomra került, és csak meghalni térhetett haza. A „bűn” közös: olyan társadalmat akartak és akarnak, amely valóban demokratikus és a demokrácia érdekében, annak védelmében a hazug mítoszokat bírálták, bárha legyenek azok úgynevezett nemzeti jelszavakkal leplezve. Néha – naivul – abban bíznánk, hogy a Lajtától és Pozsonytól nyugatra nem létezik ilyen gond. Sajnos, létezik.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.