A visegrádi csoport története

A Visegrádi Csoport Magyarország, Csehszlovákia (1993. január 1-jétől Csehország és Szlovákia) valamint Lengyelország intézményesített együttműködéseként 1991-ben jött létre azzal a céllal, hogy összefogja a szétesett szovjet „külbirodalom” közép-európai részét, s összehangolja a tagállamok csatlakozását az európai közösséghez.

A névadó találkozót Antall József magyar kormányfő kezdeményezésére 1991. február 15-én rendezték Budapesten és Visegrádon. A helyszín történelmi emlékeket idézett: 1335-ben Visegrádon kötött szövetséget Károly Róbert magyar, János cseh és Kázmér lengyel király. Václav Havel csehszlovák államfő, Lech Walesa lengyel elnök és Antall József magyar kormányfő Visegrádon megállapodtak abban, hogy évente találkoznak, s aláírták az együttműködés alapjait rögzítő Együttműködési Nyilatkozatot.

1991. július 1-jén Prágában a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének utolsó ülését követően Havel, Walesa és Antall közös levélben hívta fel a hét vezető ipari ország állam- és kormányfőinek figyelmét a közép-európai térség problémáira. Ugyanebben az évben, október 6-án, Krakkóban a három vezető nyilatkozatot fogadott el a NATO-hoz fűződő kapcsolatokról, majd december 16-án – miután aláírták a társulási szerződést az Európai Közösséggel – a brüsszeli lengyel nagykövetségen megegyeztek abban, hogy törekednek politikájukat és magatartásukat összehangolni az egyes nemzetközi szervezeteknél.

Az 1992. május 6-i prágai csúcstalálkozón született meg a visegrádiak elhatározása arról, hogy közösen nyújtják be az Európai Közösség teljes jogú tagságára vonatkozó kérelmüket. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia a továbbiakban a csatlakozási tárgyalások során is koordinálta álláspontját. A regionális gazdasági együttműködés mérföldköveként 1992. december 21-én Krakkóban írta alá a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák külgazdasági miniszter a visegrádi csoport Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezményét (CEFTA).

A Csehszlovákia kettéválásával négytagúvá lett szerveződés vezetői 1994. január 11-12-én Prágában találkoztak Bill Clinton amerikai elnökkel, de együttes ülést nem tartottak. A felső szintű találkozók sora néhány évre megszakadt, elsősorban azért, mert Vladimír Mečiar kormányzása alatt Szlovákia gyakorlatilag kimaradt a visegrádi négyek tevékenységéből. A Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény viszont a térség fontos gazdasági együttműködési kerete lett, s további csatlakozókkal nyolctagúra bővült.

1998. október 19-én Budapesten állapodott meg a visegrádi együttműködés újraélesztésében Orbán Viktor magyar, Jerzy Buzek lengyel és Miloš Zeman cseh kormányfő. Azóta az államfők és a kormányfők külön-külön évente rendszeresen találkoznak. Kényszerű, átmeneti fennakadást okozott a kapcsolatokban, hogy Dzurinda szlovák és Zeman cseh miniszterelnök tiltakozást jelentett be Orbán Viktor magyar kormányfőnek a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos állásfoglalása ellen, s távolmaradásuk miatt elmaradt a 2002. márciusra kitűzött keszthelyi kormányfői találkozó.

A négy ország Európai Unióba való belépését követően, 2004. május 12-én a dél-morvaországi Kroměrížben tartották az első kormányfői találkozót, amelynek témája a visegrádi együttműködés jövője az Európai Unió keretei között volt. A kormányfők közös nyilatkozatot írtak alá arról, hogy Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia az Európai Unió teljes jogú tagjaként is folytatni kívánja együttműködését a Visegrádi Csoport keretében.

A V4 kormányfői legutóbb 2004. december 8-án Varsóban folytattak egyeztető tárgyalásokat, amelyen részt vett a szlovén kormányfő és az osztrák kancellár is. A találkozón a 2007 és 2013 közötti időszak közös európai pénzügyi perspektívája mellett áttekintették az Európai Unió további kibővítését célzó folyamatot is.