A vereség árnyékában

Ezek egyike pedig feltétlenül az, hogy Orbán Viktor borzalmasan rosszul viseli, ha veszít. Hogy mikortól eredeztetik a felismerést, tényleg nem lehet megmondani, egyszer csak lett. Egyszer csak ott volt a düh az arcán, amikor még a rendszerváltás előtt nem akart velük tárgyalni a rendszer, ott volt a kirohanása a Testnevelési Egyetem előtt, amikor már a 2002-es választás első fordulójában elcsapták kormányát, ott volt a tajtékzás, amikor 2006-ban képtelen volt legyőzni Gyurcsány MSZP-jét, és végül itt van az, amit most tesz.

Orbán Viktor és a Fidesz ugyanis tavaly november óta csak veszít. Hogy nem nyertek időközi választást Újpesten, még belefért: sosem volt az ő körzetük. De elment Veszprém (és vele a kétharmad), majd Tapolca is, és időközben a civilek nyomására el kellett engedni az internetadót, az EU hümmögésére pedig el kellett ismerni a vereséget emblematikus szabadságharcokban.

De legyen most a kiindulópont Tapolca, ahol ráadásul a Jobbik jelöltje verte a Fideszét, s mindenki azt a következtetést vonta le Orbán bevándorlóellenes, illetve halálbüntetés-párti nyilatkozataiból, hogy a radikális párt híveit akarja elcsábítani, ezért ámokfut. Pedig nem, Orbán Viktor itt és most nem a jobbikosoknak játszik, végképp nem az ő kottájukból.

Ez egyszerűen az az Orbán, aki tombol, mert veszít, ilyenkor pedig nincs fék, nincs kontroll. Mondják róla egyesek, hogy ekkor van elemében, ilyenkor nyújtja a legjobbat. De ez legfeljebb múlt időben igaz. 1994 után alkotott: megosztó, de győztes pártot épített. 2002 után elkerülte a teljes összeomlást, 2006-tól pedig ismét, és még csak utána jött az igazi diadalmenet. Most azonban más a helyzet. Orbán most kapálózik, megkapaszkodni próbál, közben dühöng, leszámolni akar. Nemcsak az van ellene, aki keresztbe tesz neki, hanem az is, aki nem tapsol elég hangosan: az értetlenkedés vétek, a vita már árulás. És úgy hírlik, már saját legszűkebb körében sem érzi magát biztonságban.

Orbán Viktor bajban van. Nem a kormányzása van veszélybe, hanem a jövője. Mondjuk, a 2018 utáni jövője. Vagy a kicsit korábban kezdődő. A veszély pedig nem az MSZP-től, vagy más párttól jön, hanem a Fideszből.

A párt el van hanyagolva, most a rutin és a félelem tartja össze, és könnyen előállhat valaki, aki elkezdi maga mellé vonzani azokat, akik most csak frusztráltan, de szájukat összeszorítva figyelnek. Egy fideszes Gyurcsány, olyan, mint az egykori MSZP-s, aki a megyei vezetőket összefogva 2006-ban egyszerűen lenyúlta a megbénult szocialista pártot. Ez fenyegeti Orbán Viktort. Ha nem jön ilyen ember, vagy nem sikerül neki, Orbán megúszta. Itthon. A világ szemében meg marad egyfajta EU-konform Lukasenkónak, akit annyira nem szeretnek, ám tudomásul veszik, hogy van. A hatalmát pedig nem tőlük kapja, és neki ez a fontos.

A szerző magyarországi publicista