<p>A jó könyv attól is jó, hogy megihleti az embert. Kiskoromban valahányszor arról olvastam, hogy hazajött a sárkány és megérezte az emberszagot, gusztust kaptam sült húsra és borra(!!!). Legutóbb Jonas Jonasson új regényének néhány mondata ihletett meg. </p>
A végső következtetés
Az ügynök, aki vissza akarja szerezni az atombombát, hirtelen egyedül marad egy helikopterben, amit nem tud vezetni, s ki sem ugorhat, mert a tenger fölött repül, és nincs esély, hogy megmeneküljön. „Úgy képezték ki, hogy mindig őrizze meg a hidegvérét. Most is lassan és módszeresen gondolta végig helyzetét. Majd levonta és kimondta a végső következtetést: Mama.” De nem az anyákról akarok írni. Másról. A gyűlöletről. Vannak emberek, akik nagyon tudnak gyűlölni. Tele van a lelkük méreggel, gyűlölik a reggelt, mert esik vagy mert süt a nap, gyűlölik a helyet, ahol élnek, gyűlölik az embereket, akik szerintük ártottak nekik. Konkrét embereket, de egész embercsoportokat, akár a saját fajtájuk egy részét is képesek ellenségként gyűlölni. S mivel ennyi gonosz energiától még a legmodernebb kukta is felrobbanna, nem tarthatják magukban a gyűlöletet, s leküzdhetetlen késztetést éreznek arra, hogy a világba kiáltsák. Aztán persze csodálkoznak, hogy a jóérzésű emberek viszolyognak tőlük. Aki nem ismeri, talán még sajnálja, sőt mentegeti is őket. Pedig sajnálatra semmi ok, hiszen jól tudják ők, mit csinálnak. Mentegetni sem kell őket, mert amint azt több külföldi kísérlet igazolja, vonzzák és megtalálják egymást, s közösen tovább generálják a sok rosszat, amit aztán ők maguk hánynak a világ szemére. Igen, ez is az egyik útja a globális rossz terjedésének. Légikisasszony ismerősöm mesélte, hogy egyik útján két férfi dühösen vitatkozott. Kiderült, hogy a repülőben ismerték meg egymást, mindketten pénzügyi szakemberek, ennek megörültek, de aztán kiderült, hogy a válságot illetően más a véleményük. Az egyik ezt nem bírta elviselni, hatalmas, indulatos vitát provokált, visszhangzott tőle a gép. Gyűlölettől fröcsögő megjegyzéseket vágott a másik fejéhez, mesélte az ismerősöm, aki már azon gondolkodott, hogy szétülteti őket. De közbeszólt az ég. Vihar, villámok, kis turbulenciák. A stewardess nyugtatgatta az utasokat. S mit látott? A két férfi egymás felé hajolva, egymás kezét fogva, kétségbeesetten imádkozott. Aztán elmúlt a vihar, és visszatért a harag. Végül szét kellett őket ültetni, amiért a személyzet is megkapta a magáét. Bizony, mondta az ismerősöm, van gyűlölet, amit csak egy tragédia lenne képes megszüntetni. Vagy az sem.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 10.08.
Nem befektetőknek való vidék
2024. 10.07.
Ha a kanapé mesélni tudna...
2024. 10.07.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.