A tér szűkössége

Az országot épp egy kormányváltás, -alakítás közben érte el a koronavírusjárvány, amelyről tudni lehetett, hogy nem kerül el bennünket, az ország nem lesz a világjárvány-tenger tünetmentes szigete. Az új kormányfő, aki pár héttel korábban még bizonytalan volt ambíciói vonatkozásában, hirtelen óriási feladat előtt áll és hatalmas felelősség nyomja a vállát. Nem lehet elvitatni az igyekezetet, sem az elszántságot, amellyel nekigyürkőzött a munkának. Ugyancsak dicséretre méltó, hogy szakértők bevonásával próbálja az országot átsegíteni a kritikus időszakon és egyelőre nem használja látványosan pártpolitikai célokra a válsághelyzetet.

A kormányfő hatékonysági mutatóját valamelyest gyengítik a sűrűn tartott sajtótájékoztatók és a maratoni tárgyalások, amelyeket végigül – a feladatok átruházásával sok ideje és energiája szabadulna fel. Az összképen tovább rondít, hogy nagyon rosszul viseli a bírálatot, a közösségi médiában pedig gyakran – tekintve a nyelvhasználatát és a túlérzékenység jeleit – egy sértődött adoleszcens avatárjaként kommunikál. Ez az attitűd az ellenzéki Matovičnál még elnézhető volt, bár ennek megítélése is ízlés dolga, de egy miniszterelnöktől nem ezt a nívót várjuk el.

Összességében azonban a kormány megteremti az állampolgárok számára annak a feltételeit és keretét, hogy az ország fokozatosan visszatérjen a megszokott üzemmódba.

Ebben azonban az állampolgároknak – akik eddig fegyelmezettségből jelesre vizsgáztak – partnerként kell viselkedniük, továbbra is betartva az egészségüket óvó intézkedéseket.

A koronavírus árnyékában (vajon hányszor írták le ezt a szókapcsolatot az elmúlt hetekben, pici vírus, hatalmas árnyékkal) – érthető módon – egyelőre kevésbé látszik a kormánykoalíció összhangja más területeken. Csak néhány példa: a kormánykoalíció többi tagja elég halovány Matovič árnyékában. A Kiska nélküli, erőtlen Za ľudí nem csak a közvélemény-kutatók szerint muzsikál nagyon gyengén. Boris Kollár koalíciós társait megkerülve Kotlebáék segítségével juttatja jelöltjét a Bírói Tanácsba. Matovič és Sulík nyilvános veszekedései pedig a politikai kulturálatlanság kategóriájába tartoznak. Többen figyelmeztettek már, a járvány elvonulása a kormánykoalíciót is elsodorhatja.

A szlovákiai magyar politikai elit február 29-én bekövetkezett blackoutja óta már eltelt annyi idő, hogy elő lehet bújni a korábban megkezdett, önkéntes karanténból és megkezdeni a nyílt, őszinte párbeszédet.

Egyesek már azon lelkendeznek, hogy az SaS-nek magyar államtitkára van és ezt a tényt szenzációként adják elő. Gondoljunk csak bele, milyen érdekérvényesítésre képes egy államtitkár a pártjában és ebben a kormánykoalícióban. Filip Mónika korábbi teljesítménye a Jó hivatalnok projekttel nagyon derék, de hogyan fog meggyőzni 76 képviselőt a parlamentben, milyen alkupozíciója van? A karanténamnéziától és a dagadó kovászszerelmektől nem elhomályosultak még emlékezhetnek a szlovákiai magyar politikai képviselet parlamenti formájára, három évtizedes múltjára és eredményeire.

El tudunk-e jutni legalább annak a megfogalmazásáig, hogy igény újra lenne rá?