A tehetséges Mr. Szűcs

 Amikor döntősök lettek, már napi szinten foglalkozott velük a magyar média, minek eredményeképp egy ország szurkolt nekik. Nem beszélve a britekről, akik megőrültek értük. Ami logikus, hiszen a tehetségkutatóban prezentált performanszaikban egyértelműen az érzelmekre hajtottak (a katona halála, a szerelmes asszony gyásza, Szűcs édesanyjának halála, a britek hazaszeretete és nemzeti büszkesége, mindez nyálas zeneszámok kíséretében).

Félreértés ne essék: remek ötletek és megoldások sorjáztak valamennyi előadott számban, a társulat tényleg profi, le a kalappal! Csak hát az jött le nekem az egész szereplésükből (beleértve Szűcsék nyilatkozatait is), hogy nagyon nyalni akarnak a briteknek. Azaz minden kreativitásukat és tudásukat egy konkrét cél érdekében vetették be. Ha úgy tetszik, ez az „alkalmazott művészet”.

Megnéztem, mivel estek ki a Csillag születikből 2006-ban, mert kíváncsi voltam, tényleg akkorát tévedett-e a magyar zsűri. Hát talán tényleg. Az a szám humoros volt, technikás, szabad és független, azaz nem akart minden áron „megfelelni”. Talán épp ezért nem jutottak vele tovább. Ki tudja, ha piros-fehér-zöld alapon csináltak volna egy árnyjátékot, talán nagyobb sikert aratnak.

De most már nem érdemes keseregni a múlton, elvégre a magyarok lettek a legtehetségesebb britek. Szomorúan olvastam viszont azt, hogy hamarosan Las Vegasba viszi őket Simon Cowell, századunk szórakoztatóiparának legdörzsöltebb üzletembere. Világhírt ígér nekik, de valószínűleg csak pénzt akar keresni rajtuk. Sok pénzt. És nyilván fog is...

Tartózkodnék most a durva hasonlatoktól, önökre bízom a konklúziót is. Vagyis azt, hogy mi jut eszükbe erről a tipikusan magyar történetről.