A tájékozott hivatalnok

A helyzet Örkény mester tollára illő, miképp a hangvétel is, a gond csak az, hogy egy sima, átlagos szlovákiai hétköznapról van szó, Krisztus születése után 2003 évvel, s alig egy hónappal az úgymond simán levezényelt reform, valamint az új hivatalok születése után. Mit csinál a tudósító, ha egyszerre négy helyről kell minél több részinformációt határidőre beszereznie? Naná, elkezd telefonálni. Az alább következőkhöz viszont csak annyit: a valósággal történő minden egybeesés és hasonlóság pusztán a véletlen műve.– Halló, kutyabagotai sóhivatal? – Nem, itt a vereckési körzeti iroda. – De hát a telefonkönyvben ez a szám szerepel... – Az hülyeség, elköltöztek, címet és számot nem tudok mondani. Azazhogy tudom a számukat és a címüket is, de én azt nem mondhatom meg, ajánlom magamat. – Halló, kutyabagotai... – Igen, de ez a zabhegyező osztály, a fábólvaskarika-részleg önállósult és új száma van, amit én nem adhatok ki, izé, meg nem is tudom, alászolgája! – Halló, a kutya... – Tessék, kit kapcsolhatok? – Tengerecki Benő elöljáró urat kérném... – Halló, itt Tengerecki. – Elöljáró úr, kérem, néhány alapinformációra lenne szükségünk: az új címük, telefonszámuk, elérhetőségeik, az ügyfélfogad... – Nézze, ilyen marhaságokra nekem nincs időm, azt se tudom, ki vagyok-e már nevezve, azt se, hogyan fogadjuk az ügyfeleket, azazhogy csak úgy, ahogy máskor is, de ezt nem mondhatom meg, tessék hívni a kerületet, még a többi hivatallal sem egyeztettünk. – Mik az új jogköreik? – Azok már vannak, hát hogyne lennének, csak még végképp nem gyakoroljuk őket, ugyanis holnapután kapjuk meg a felhatalmazást erre meg arra, na és a jövő héten lesz egy fejtágítás Pozsonyban, ahol is... – Drága elöljáró úr, legalább egy konkrétumot tessék mondani, az isten szerelmére... – Tudja mit, hívja fel Árkossy kollégát a járáson, ő talán már sejt valamit, itt a száma, hoppá, ez is megváltozott, a fenébe, csak a mobilszáma van meg... – Halló, Árkossy Bendegúzzal beszélek? – Igen, de értekezleten vagyok, egyébként is miféle pimaszság ez, honnan tudja a mobilszámomat? – Bocsánat, de nekem csak alapinf... – Kedves szerkesztő úr, még csak alakulóban vannak a dolgok, ha minden végleges, akkor majd kiadunk egy tájékoztatót, hogy mikor, azt ne kérdezze, különben is ott a szóvivő, de ő is új, na viszhall. – Halló, tájék... – A hívott szám nem kapcsolható. – Halló, tá... – A hívott szám megváltozott. – Halló, halló, a rohadt életbe, ez a repcevakarói körzeti hivatal sajtóoszt...? – Nem, ez a murvásmezei vágóhíd. Kész, passz, feladom. Két óra telefonálás és több liternyi verejték után lefordulok a székről, de még látom a csodás délibábot: korszerű, rugalmas, emberbarát és villámgyors közigazgatással lépünk be májusban az unióba. Peckesen, oda, ahol nem kezelik hétpecsétes államtitokként a legegyszerűbb információkat. Mi több: ahol tudják is ezeket. Le fogjuk pipálni őket, az tuti!