A súlyos mellékhatások tekintetében

Ott vannak a tudósok és szaklapok, akik az orosz Szputnyik hatékonyságától a Pfizer/BioNTech második dózisának ideális beadásáig mindenen tudtak már vitatkozni. Mivel a kísérletekhez sok emberre és időre van szükség, még várnunk kell, hogy a valóságban mi hogyan működik, milyen mellékhatások lesznek, ha lesznek egyáltalán. A többféle technológia, a nehézkes szállítás, az akadozó gyártókapacitások is nehezítik a tisztánlátást. Az új variánsoknál pedig a folyamatban kell majd tesztelni megint az oltóanyagokat.

A verseny másik szintje a tavaly tavaszi maszkdiplomácia után most a vakcinadiplomácia. A „ki meri bevállalni a Szputnyikot” kérdéstől a kínai oltóanyag gyorsított engedélyezéséig ezek mindinkább a külügyben eldőlő dolgok, mintsem a nemzeti gyógyszerbiztonsági hatóságok saját véleménye.

Pontos térképet rajzol ki a Moszkva-párti országokról az, hogy hol engedélyezték a Szputnyikot – például Latin-Amerikában elég sok helyen, a szovjetbarát övezet határai mentén. Kínával hasonló a helyzet. Kambodzsát a pekingi vonalon látják el, míg India is igyekezik a maga anyagaival a szomszédos országokba. Mindenki próbálja begyűjteni a krediteket az időben leszállított oltóanyagért. Azt pedig már csak a Kínai Kommunista Párt engedheti meg magának – gazdasági nyomásgyakorlással egybekötve –, hogy éppen Berlint szorongassa azért, hogy a német–amerikai oltást ne adja el Tajvannak. Mert bizony ilyen ellenlobbizás is zajlik.

Ezek a szintek a „reálpolitika” szempontjából nem meglepőek, mondhatni szinte természetesek. Ami viszont egészen hajmeresztő kanyarokat produkál, az a dezinformációs háború. Bőven találni már olyan orosz cikkeket, amelyek azt állítják, hogy az Európai Unió gyógyszerészeti hatósága már jóváhagyta a Szputnyikot – ami persze nem igaz, hiszen az oroszok egyelőre még el sem küldték a szükséges adatokat sem.

A mellékhatások kapcsán is kemény fantáziaháború zajlik, az oroszok ezzel is igyekeznek eltántorítani az európaiakat a saját oltásaiktól. Még olyan cikkeket is azonosított az Európai Bizottság dezinformációt figyelő egysége, amelyek határozottan állítják, hogy Bill Gatest és az amerikai tiszti főorvost már letartóztatták... Tehát nem „más színben tüntetik fel” a dolgokat, hanem egyenesen hazugságokat terjesztenek.

Ez annyiban illeszkedik a 2014 óta megfigyelhető orosz technikákba, hogy nem a meggyőzés a cél. Nem az Moszkva célja, hogy rábeszélje a Szputnyikra az embereket. Persze ez is egy jó kimenet számára, de nem a fő prioritás. (Hiszen amúgy sincs elég az orosz vakcinából, és a saját populációjukat se ártana beoltani.) Az orosz dezinformációs műveletek, a stratégiai megtévesztések célja az elbizonytalanítás. Az, hogy annyi ellentétes információ legyen egy adott ügyről, hogy a számtalan hazugság miatt az olvasó sehogy se tudja kihámozni az igazságot, így aztán végül fel is adja a keresését. Feladja a tájékozódást, elveszítse a médiába, a saját gyógyszerészeti szakembereibe, a hatóságokba vetett bizalmat.

Ez nem is a saját vakcináról szól, csak az oltási hullám apropóján érvényesített nemzeti érdek. Nem minősíti, hogy melyik oltás milyen, mert nem is ez a célja, nem a tisztánlátás – épp ellenkezőleg, itt az optika elhomályosítása a feladat. Ettől még működik vagy sem az egyik vagy a másik vakcina.

Tehát az oltástervek mellett ugyanolyan fontos lenne számunkra az információs önvédelem. A „Szputnyik” név nem véletlen utal a nagy hidegháborús űrversenyre a két nagyhatalom közt. A csehek beüzemelték a Nemzetbiztonsági Tanácsuk hibrid fenyegetésekkel foglalkozó munkacsoportját, amely éppen az ilyen stratégiákkal foglalkozik. Elnöke a miniszterelnök katonai tanácsadója, Petr Matouš. Pozsony és Budapest vajon milyen szinten kezeli mindezt...?