A selyempincsi panasza

„Én, kérem, egy drága öleb vagyok, majd százezret érek a kutyavásáron, s hogy mennyit ezenkívül a gazdikámnak, azt el se lehet mondani. Úgyhogy engemet kérem ne tessenek zavarni, ne tessenek ijesztgetni, meg egyéb ilyenek. Már hetek óta borzasztóan idegesít engem ez a kinti hangoskodás. Fővárosi, belvárosi kutya vagyok én, gazdikámmal sokmilliós lakásban élünk, és hallatlan a kinti világ szemtelensége, mert mindig valami felébreszt a legkellemesebb ebéd utáni álmocskámból, amelyben finom csontocskák és húscafatok szerepelnek. Tessék elképzelni, ott kint az emberek minden délben harangoznak és ez engem zavar. ĺgy aztán gazdikámmal együtt levélben panaszt tettünk, hogy a kutyák nyugalma miatt tessék a déli harangszót leállítani. Mit leállítani: törölni! Ebi üdvözlettel Pemzli Pincsi Pántlika belvárosi öleb, egy nagyember kiskutyája.”

Bár e levél ugyan a képzelet szüleménye, de több forrásból megerősített hír, hogy egy európai, hozzánk lélekben közel álló főváros belvárosi kutyatulajdonosainak csoportja tiltakozott a déli harangszó miatt, mivel zavarja kutyájuk nyugalmát. Mondhatnánk: hát ez meg már mi? Ám tessék komolyan venni a dolgot. A polgár, a kutyatulajdonos, azt rója fel, amiatt tiltakozik, hogy délben megszólalnak a harangok, mert az bizony az ő drága kis ölebét zavarja. Nesze neked Hunyadi! Szépen állunk, ugye? Egy fél-ezer éves hagyomány egyeseknek kellemetlen csörömpölés meg kutyariogató zaj. Mi ez, ha nem a vég kezdete, mondaná tragikumra hajló barátom. S bizony kicsit igaza is van. Ha már a belvárosi milliomos gazdik féltett ebecskéinek riadt ugatását előidéző déli harangszó ellen is tiltakoznak némely pihentagyúak, polgári jogokat emlegetve, bizony mondom, ugyan bolond világ lett a mostani. Hunyadi tetteit egy világ ismerte el és ünnepelte, most meg néhány, közterületet sunyin aláaknázó selyempincsi miatt el kellene tán törölni a harangszót? Nehogy már bajuszremegést kapjon az a drága kis valami ijedtében?! Hittel teli nép vagyunk, azt mondják rólunk. Ugyan mit szólnának a kutyuskák meg a gazdáik, ha a kürtök szavára hadseregek taposnák az utcát s leomlanának a falak? Néhány közmondást kellene tudatosítani ezeknek a jó polgároknak. Például, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égig. Ha meg a Hunyadiaknál vagyunk, emlékezni kellene, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Meg azt is, hogy ebül szerzett vagyon ebül vész el. Cave canem – óvakodj a kutyáktól! Olykor a gazdiktól is!