A próféta keresztes serege

Még diákkoromban olvastam Amin Maalouf libanoni származású író könyvét a középkori keresztes háborúkról, amelyet Európa keresztény uralkodói vívtak a Szentföld uralmáért a muzulmánok ellen a 11–13. században. A keresztesek úgy jó kétszáz évig tartották magukat, de a keresztény uralom hanyatlása akkor kezdődött, amikor Szaladin, egyesítve a muzulmánokat, visszafoglalta Jeruzsálemet. Éljen. Maalouf könyve meghatározó élmény volt számomra, és megdöbbenést váltott ki az egész világon 1983-as megjelenésekor. A keresztes hadjáratokat, amit a pápaság szent háborúnak állított be, Maalouf mint muzulmán honvédő háborút ábrázolja. Muzulmán szempont szerint kétségkívül megszállás volt. Képzeljék csak el, pár európai keresztény király területet próbál szerezni az akkoriban Európától igencsak messze lévő Közel-Keleten. Jézus születési helyére hivatkozva, Isten nevében. Az arabok számára ez még a mai napig is meghatározza a nyugati emberről kialakított képüket. Maalouf könyve volt az első fecske, amely rákényszerítette Európát a másként gondolkodásra a keresztes hadjáratokkal kapcsolatban.

Maalouf motoszkált a fejemben a Mohamed próféta karikatúrái kapcsán kitört, immár világméretű konfliktus kapcsán. Az ügy azzal kezdődött, hogy a dán Jyllands-Posten pályázatot írt ki 12 rajz elkészítésére egy dán gyermekeknek szánt, Mohamed életéről szóló könyv illusztrálásához. A beküldött pályaműveket – amelyek között volt gyermeteg és provokatív – hozta le először a Jyllands-Posten, majd az első kisebb botrány kitörése után az európai liberális sajtó java. Mivel az iszlám szerint Mohamed próféta ilyen ábrázolása istenkáromlásnak számít, más civilizációk, amelyek nem egyszer figurázták ki saját Istenüket, cenzúrázzák saját szokásaikat? Allah nevében? A muzulmánok, akik joggal sérelmezik egyenlő jogaik hiányát Európában és szerte a világban, ezúttal túllőttek a célon. A dán cégek elleni gazdasági bojkott minden muszlim szíve joga, de a nagykövetségek és európai civilek elleni támadások már korántsem. Ez utóbbiak mélyen elítélendők – elsősorban a muzulmán világ által. Mivel sikeres párbeszéd csak egymás kölcsönös elfogadásán alapulhat, a muzulmán vallási közösségeknek is el kell fogadniuk, hogy a véleményszabadság a nyugati civilizáció szerves része. Ráadásul a Jyllands-Posten tulajdonképpen az európai sajtó iszlámmal kapcsolatos öncenzúrájának vetett végett, amely egyfajta – rossz – médiareakció volt az egyre erőszakosabbá váló európai muzulmán közösségek fellépésére.

A karikatúraháború miatt új értelmet nyert Sztálin híres költői kérdése, amely a XX. században meghatározta a vallás hatását a politikára: Hány hadosztálya van a pápának? A profétának éppen elegendő, hogy a Nyugat felismerje: a muzulmán világ egy része már javában vívja a maga civilizációs háborúját. Itt az idő, hogy a Nyugat vállalja saját civilizációjának vívmányait és ezen alapuló, de egyenrangú párbeszédet kezdeményezzen a muzulmán világ – nagy többséget alkotó – békés részével. Azokkal kell törődni, akik közül nem egy újabb bin Laden, hanem egy muzulmán Larry Flint kerülhet ki. (Miloš Forman filmjéből is ismerhetjük Larry Flint történetét, aki katolikus egyházfikat kigúnyoló karikatúrákat jelentetett meg lapjában, és ezért bíróság elé került. Az amerikai bíróság ítélete tulajdonképpen az volt, amit a francia felvilágosodás óta vallunk: Nem értek önnel egyet, de mindent megteszek, hogy szabadon hirdethesse véleményét.)