A nyugalom ára

Egyre idegesítőbbek a reklámok, azoknak elsősorban az online része. Az oldalak gazdái, a legnépszerűbb szolgáltatók sokszor már nem is adnak lehetőséget arra, hogy „csak” öt másodpercig fusson a hirdetmény, amelynek szövegét már kívülről fújjuk. A cél még érthető is: addig idegesítik a felhasználókat, míg azok végül nem nyomják meg az előfizetés gombot. Csak pár euró itt, másik pár amott, észre sem vesszük, és havi 20–30 vagy akár 50 euróval is csökken az elkölthető keretünk.

Modern kor. Hol van már, amikor a reklámokra egy pillantást vetettünk, és már lapoztunk is, vagy amíg ment a fejtágítás a tévében, addig kiszaladtunk lefőzni a kávét vagy a mosdóba. Ma már nem tudunk megnézni egy kétperces videót legalább 2-3 reklám nélkül, sőt a jelenség olyannyira elharapódzott, hogy egy 10 percnyi videóhoz már 8–15 (!!!), egyenként 10–15 másodperces hirdetés jár, ha egy-egy népszerűbb csatorna újdonságát néznénk meg. Mindezt kétperces adagolásban. Nesze neked szórakozás! Szerencsés esetben csak olyan reklámok bukkannak fel, amelyek érdekelhetnek bennünket, de előfordul, hogy szinte propagandaszerű másodpercekben sulykolják belénk, miről mit kell gondolnunk... A jelenség elviselhetőbb, amikor külföldön van az ember, lehetőleg olyan országban, amely nyelvét nem beszéli, s ilyenkor két-három sör után még akár vicces is lehet a nyelv vagy az, hogy mik a lokális trendek a reklámok terén. Ezen el lehet szórakozni – egy ideig, de aztán újra csak jön a felismerés: ezek a reklámok sehol sem hagynak békén, jönnek, szinte üldöznek – mintha nem lenne világos, hogy a meg nem értett hirdetésre valószínűleg nem azonnali vásárlással reagálunk.

Ma már régen nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér. A hirdetésekre igenis szükség van, olyan nagy ugyanis a kínálat minden területen, hogy folyamatosan jelen kell lenni a piacon, reklámozni kell az akciókat, a minőséget. Mindegy, hogy nyomtatva, a tévében vagy éppen online. Hiszen semmi sincs ingyen, a tartalmat előállítani pénzbe kerül – hiába az internet ingyenességének mítosza. Az egy másik kérdés, hogy a nagyok éppen semmilyen tartalmat nem készítenek, azt mások csinálják, a reklámok adatbázisát pedig az általunk önkényesen, ingyenesen megosztott személyes adatokhoz igazítják. Zéró tartalom, nulla hozzáadott érték – csak a sok pénz. Előfizetésből vagy reklámból? Mindegy, csak csörögjön a kassza! Az őrületbe kergetnek. De akkor se fizetek. Hol van a kikapcsoló gomb?