A politikai reklám buktatói

Akkoriban az online hirdetések még messze nem voltak olyan meghatározó jelenségek, nem volt akkora hatósugaruk, mint manapság, a közösségi hálózatok pedig még gyerekcipőben jártak.

Miért jutott eszembe a mára már megszűnt légitársaság? Nem fogják elhinni, de a most zajló választási kampány kapcsán, ami jelenleg jelentős mértékben az interneten zajlik. Emlékszem egy nagyon konkrét esetre, amikor akkoriban a légitársaság tömegesen reklámozott, és a reklámfelülete szinte minden internetes cikkben megjelent. Még olyanban is, amelyik akkoriban egy repülőgép-szerencsétlenségről szólt. Egykoronás jegyajánlatot és a repülőgép roncsairól készült fotókat látni egyszerre, egymás mellett őszintén szólva problémát jelentett, sőt nagyon nagy probléma volt ez a hirdető cégnek, a SkyEurope-nak (persze nem állítom, hogy emiatt ment csődbe).

Az idő előre haladt. Ma már az interneten hirdető cégek tudják, hogy nemcsak az a fontos, hogy jól válasszák ki a hirdetés célcsoportját, azaz pontosan annak mutassák meg, akinek meg akarják mutatni (a legvalószínűbb potenciális vásárlóknak), hanem az is, hogy megértsék a reklámüzenet kontextusát és azt a tartalmat, amelyben a hirdetés megjelenik. A nagyvállalatok, azaz a legnagyobb hirdetők rendkívül nagy figyelmet fordítanak erre a kérdésre, hiszen tudják (jó esetben más vállalatok tapasztalataiból, nem pedig a sajátjukból), hogy az így okozott kár óriási lehet, és ennek megfelelően a következmények orvoslásának költségei is óriásiak, nem csak pénzben kifejezve. Ezt a területet a szakmai terminológiában „márkabiztonságnak” nevezik. De térjünk vissza a választási kampányra! Mostanában gyakran találkozom a politikai pártok választási preferenciáiról szóló felmérésekkel az interneten. A cikk alján „találtam” egy választási reklámot, ahol a Matovič-kormány két volt tagjának és egy új vezetőnek a fotója volt a következő felirattal: „Jelentkezünk szolgálatra!”. Tisztában vagyok vele, hogy a politikusoknak nehéz az ambícióikat kezelni, és szinte képtelenek önreflexióra, de jó lenne, ha megőriznék józan ítélőképességüket. Különösen akkor, ha a közelmúltig az állam legmagasabb pozícióiban „szolgáltak”. Az eléjük állított tükör – ebben az esetben a nem megfelelő kontextusú reklám formájában – azt is megmutatta, amit a politikusok nem akartak.