A nyár lágere

Lassan, de azért mégiscsak ideért. Vagy én értem oda, hozzá, már nem is tudom. A lényeg, hogy az elmúlt évek során rezignáltan, legfeljebb egy biccentéssel vettem tudomásul, ahogy az úgynevezett sörforradalom elsuhan mellettem – suhanjon csak tovább. Suhantam eleget, suhanjon már más is, nekem meg továbbra is jó a hagyományos tízes sör, mint eddig. A sok málnás-meggyes IPA-t meg a többi „kézműves” fejlesztést igyák csak a retró-szemüvegkeretes, ájfonos fiatalok. Aztán valami történt, amitől a hangom is elment: a tél végén ittam egy nyitott kádas erjesztésű Opátot. Hát jó, üsse part, előfordul, ne akadjunk fenn. Aztán a múlt héten megismerkedtem Bohumillal. Bohumil egy fiatal pozsonyi alagsori főzde alkotása, műfaját tekintve nyolcfokos lágersör. Az említett fok nem az alkoholtartalmát jelöli, Bohumil esetében talán ennek felét sem éri el, vagyis a négyet. Kimondottan istenfélő kerékpárosoknak ajánlják. Elsősorban az alacsony alkoholtartalma miatt, másodsorban pedig nyilván mert a kerékpáros a mai út- és forgalmi viszonyok közepette csak istenhitébe kapaszkodhat a kormányon kívül. Ehhez jön még a Bohumil név eredete és jelentése. A görög Theophilos és a latin Amadeus tekinthető felmenőjének, és mindhárman olyan embert jelölnek, aki istennek kedves, illetve maga is kedveli a nagy szakállú transzcendens játékmestert, kinek kifürkészhetetlen utainkat köszönhetjük. Életünknek ezeken a szmogos-parfümös járataiban felbecsülhetetlen és becsülendő ajándéknak számít egy-egy olyan jelenség, mint az említett nyolcas Bohumil. Nyoma sincs benne a klasszikus kocsmák fantáziátlan poharaiból, vagy a bolti pléhdobozkákból ismerős lapos-unalmas lágerízeknek. A tizenketteseket maga mögé utasító teltség, a kimunkált kesernye és az említett alacsony alkoholtartalom szentháromsága azt az érzetet kelti a fogyasztóban, hogy a világban mégsem romlott el minden. Vagy ha el is romlott, elkezdett visszajavulni. Rá is kérdeztem az egyik szerzőnél, honnan ez a pallérozott beltartalom. Onnan, hogy nincsenek a folyamatok siettetve. Meghagyják Bohumilnak a szükséges időt, a hosszú és nyugodt heteket, mert a lassú erjedés mindig gazdagabb ízvilágot eredményez. A nagyok extrém gyors erjesztési módszerei a tömegtermelés és a profit szempontjait követik, a fogyasztó pedig nyeli a megszokottat, a hiányérzetre rádob néhány felest, majd elfárad és hazamegy. Bohumilból elég egy (már ha értik, hogyan értjük). Idén ő a nyár lágere. Mellékes referencialitásként említendő, hogy a termék nem valami nagy támogatásokat kaszáló beruházás eredményeképp született, hanem egy fiatal testvérpár ötleteként, akik megunták, hogy senki nem főz nekik rendes sört, és gondolták, majd ők főznek maguknak. Nevüket nem írjuk, mert reklám. Aki akarja, úgy is rálel, ha mégsem, akkor azt isten akarta úgy. Semmi spekuláció, semmi belemagyarázás. Jó sör az, amely érdek nélkül ízlik.