A novemberi áldozat

Kik lopták el az álmainkat, s kinek bocsátottunk meg számtalanszor. Mennyire tudunk élni a demokrácia adta lehetőségekkel, saját jogainkkal. Mennyire érdekel bennünket a közélet, a választás lehetősége, ami egyben felelősség is. Mit tudunk kiharcolni, és mennyire tudjuk megvédeni kiharcolt jogainkat. 2014 remek év volt, Szlovákia lakossága a különböző választásokon megmutatta, hogy jóval bölcsebb, mint azt a politikusok képzelik. Most pedig úgy tűnik, a politikusok mutatják be az ellenkezőjét. A rájuk ruházott funkciót nem alázattal és tisztelettel viselik, hanem arrogánsan, álszent alakoskodással.

A választások eredményváró estjén Pavol Paška parlamenti elnök egy mondattal ellopta az egész show-t, választásostól, november 17-éstől. Fogta magát és bejelentette, hogy lemond. Szlovákiában ilyen magas beosztású közjogi méltóság még sose vált meg így a pozíciójától. Az egypárti kormánytöbbség parlamenti elnöke egyszerűen megfutamodott. Huszonöt évvel a forradalom után gyönyörű lenne azt mondani, hogy Paškát a tiltakozás, az utca embere kényszerítette térdre és működik a társadalmi kontroll. Néhány ezres tüntetés Pozsonyban, Kassán, és huss, a házelnöknek annyi. Szép lenne hinni, és a huszonöt éves itteni demokrácia legszebb példájaként emlegetni. Ám a valóság jóval kiábrándítóbb.

A Smer túl van már a zenitjén. Ficóék is tudják, hogy az elvesztett államfőválasztás után már csak lefelé vezet az út. A megyei és önkormányzati választásokon még csak részben csapódott ez le, de a pártközpontban érzik: legfeljebb fékezni lehet a folyamatot, megállítani nem. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a pöstyéni CT-ügy mögött a Penta, a kassai Smer, Široký, vagy bármely más lobbicsoport áll. Fico úgy döntött, lépni kell, valakinek el kell vinnie a balhét, nem elég egy miniszter és egy parlamenti alelnök bukása. Mert Paška nem magától mondott le, nem az történt, hogy estére eszébe jutott, a hatalmat a néptől kapta, így ha az visszakéri, akkor neki szép csendben vissza is kell adnia.

Nem tudni, pontosan mi zajlik a Smeren belül, de az világos: az évekig kifelé tökéletesen összezáró csapatból valaki körül pár nap alatt elfogyott a levegő. Nagy lehet az ijedtség, ha Fico feláldozta Paškát. A félelem attól, hogy a hatalmuk nem tart örökké, sőt, már csak rövid ideig. November legfontosabb üzenete, a demokrácia talán legszebb attribútuma ez. A hatalom nem kiváltsága egyetlen csoportnak sem, előbb-utóbb mindenki, aki rosszul végzi dolgát, elszámoltatható és elzavarható.